AZ INTERJÚ EREDETILEG A nokkulfoldon.hu OLDALON JELENT MEG

Kozma Alexandra 23 éves és „digitális nomád”, vagyis nem egy irodában, helyhez kötötten végzi a munkáját, hanem a laptopja segítségével bárhol letelepedhet hosszabb-rövidebb időre és onnan dolgozhat. Korábban már írtam a hordozható karrierről. Alexandra története szép példája annak, hogy hogyan tudod „magaddal vinni” a munkádat, bárhova is költözöl.

Honnan jött ez az utazási vágy?

A családommal már egészen kis korom óta járunk külföldre, ezért az utazás mindig is az életem része volt. Szerencsés vagyok, mert a szüleim mindig nagy hangsúlyt fektettek arra, hogy egy-egy családi nyaralás alkalmával ne csak a szálloda medencéjénél napozzunk és a többi turistával töltsük minden időnket, hanem merüljünk bele az adott ország kultúrájába, amennyire csak lehet. Ennek köszönhetem azt is, hogy nagyon hamar megszerettem az angol, majd az olasz nyelvet és így egyre több barátot szereztem Magyarországon kívülről is. A nyelvek iránti rajongásom egyébként az egyetemre is elkísért, olasz-angol szakon végeztem az ELTE-n és angoltanári végzettségem is van.

Miért döntöttél úgy, hogy a digitális nomád életformát választod?

Bevallom, a „digitális nomád” kifejezést egy évvel ezelőttig nem is ismertem. Azt mindig tudtam, hogy olyan munkát szeretnék, amivel járhatom a világot és új embereket ismerhetek meg különböző országokból. Kiskoromban egyébként idegenvezető szerettem volna lenni, de hamar rájöttem, hogy ez rengeteg lemondással jár – akkor is el kell utaznod a világ végére csoportot vezetni, ha éppen nagyon nem aktuális! Tudtam, hogy ezt nem akarom.

Az online munka sokáig eszembe se jutott. Mint sokan mások, én is tartottam tőle, hogy akár átverés is lehet. Három évvel ezelőtt vágtam bele az akkori párom hatására, aki már évek óta így élt és dolgozott. Ha nem látom a példáját, talán még jó sokáig el se hittem volna, hogy tényleg meg lehet így élni, miközben onnan dolgozik az ember, ahonnan csak akar (feltéve, hogy bejön a net…)

Korábban mivel foglalkoztál?

Főállásban nem dolgoztam korábban. Mindig is szerettem a magam ura lenni, ezért már az egyetem alatt is inkább diákokat korrepetáltam angolból és olaszból. Ezt több, mint két évig csináltam, és hihetetlenül szerettem! Emiatt is szereztem meg később a tanári képesítést.

Eleinte online munkákat is csak részmunkaidőben vállaltam, az egyetem mellett. Kezdetben adatokat rögzítettem, kisebb cikkeket írtam angolul. Kezdtem beletanulni a honlapépítésbe, ezért később már azt is csináltam. Az első teljes munkaidős állásom a diplomázás után, egy online cég ügyfélszolgálatánál volt. Bár nem a világ legizgalmasabb munkája, mégis onnan dolgoztam, ahonnan szerettem volna, és az angolomnak is nagyon jót tett.

Tavaly szeptember óta digitális marketingesként dolgozom, ez a munka sokkal közelebb áll hozzám.

Milyen országokban éltél az elmúlt két évben?

Málta volt az első állomás, ahol 3 hónapig laktam, majd Anglia, ahol fél évet. Ezután egy marketing gyakornokság miatt 3 hónapra Lisszabonba költöztem, ami után, egy kis romániai kitérővel, közel két hónapig voltam Chiang Mai-ban, Thaiföldön.

Onnan márciusban jöttem haza, és azóta pár hétnél többet nem töltöttem egy helyen. Egy kis időt otthon voltam, majd elutaztam Angliába és Írországba. Június óta pedig az Egyesült Államokat járom körbe – épp Floridánál tartok.

Mi alapján döntöttél egy-egy ország mellett?

Málta még nem az én ötletem volt. Őszintén szólva akkor még kicsit megijesztett a gondolat, hogy hónapokat töltsek egy másik országban, hiába közben vágytam is erre. Az akkori párommal azért döntöttünk Málta mellett, mert el akartuk kerülni a téli mínuszokat, de közben egy olyan helyen maradni, hogy hamar haza tudjak repülni, ha mégis rám törne a honvágy.

Angliát mindig is nagyon szerettem, de elsősorban azért mentem ki, hogy megcsináljam az angoltanári képzést. Heti kétszer iskolába jártam, a többi nap pedig dolgoztam a laptopomon.

Még Angliában laktam, amikor jelentkeztem az online marketing gyakornoksága, amit Lisszabonban szerveztek. Kilenc hozzám hasonló emberrel laktam és dolgoztam egy fedél alatt 3 hónapig, akik közül a legtöbben már évek óta utaznak. Az addigi tapasztalataimnak és nekik köszönhetően rájöttem, hogy ha érdekel egy új ország, egy dolog tart vissza attól, hogy elutazzak oda: saját magam. Mindig lesz akciós repülőjegy, kedvező szállás és bár másokkal együtt utazni szuper, nem maradhatok ki azért valamiből, ami érdekel, mert mások épp nem érnek rá, vagy nem lelkesednek annyira ugyanazért a dologért.

Chiang Mai-ba a kolléganőimmel együtt mentem ki, a világ egyik legnagyobb digitális nomád közössége ott található, főleg a téli hónapokban. Többszáz hozzám hasonló nomád, ugyanabban a városnegyedben! Ezt nem hagyhattam ki.

Azóta egyedül utazom. Ha azon gondolkozom „Szívesen megnézném Dublint” vagy „Milyen szép lehet Manhattan az Empire State Building tetejéről”, eljátszom a gondolattal, és ha van értelme, akkor megyek. Persze, ezeket a terveimet az ismerőseimmel is meg szoktam osztani, de ha senki nem csatlakozik, akkor is belevágok.

Milyen tapasztalatokat szereztél az utazásaid során?

Teljesen más úgy utazni, hogy nem csak pár napot töltesz el egy országban. Igyekszem minél többet beszélgetni helyiekkel, ami már az Uber-nek és az Airbnb-nek köszönhetően is nagyon egyszerű. Figyelem, hogy élik az emberek a hétköznapi életüket egy számomra teljesen új helyen.

Természetesen vannak kulturális különbségek egy-egy nemzet között, de mégis, minél többet utazom, annál inkább úgy érzem, mind egyformák vagyunk. Nem a nemzetiség határozza meg, ki milyen. Ha valamennyire megértjük egymás nyelvét, mindegy, hogy honnan jöttünk és milyen a bőrszínűnk. Ugyanazokon a vicceken nevetünk, ugyanaz szomorít el, és be tudunk szállni, ha a másik elkezd énekelni egy dalt.

Talán közhelyesen hangzik, de emellett saját magamat is sokkal jobban megismertem, mint előtte 21 év alatt. Ha nem akarod magányosnak érezni magad, miközben egyedül utazol, muszáj kiismerned magad és szeretned a saját társaságodat, különben nem megy. Persze ez a hétköznapi dolgokra igaz: sokkal jobban tudok szervezni, térképen tájékozódni, bőröndöt pakolni, intézkedni, ha valami nem úgy alakul, ahogy terveztem, mert nem rohanhatok oda minden percben valakihez segítségért.

Digitális nomádként milyen kapcsolatokat tudsz kialakítani? Milyen magánéletre van lehetőséged?

Rengeteget köszönhetek az elmúlt két évnek. Hálás vagyok, mert eddig is egy szuper család és fantasztikus barátok álltak mögöttem, de mégis sokat kaptam, amióta digitális nomádként élek.

Elég csak rákeresnem egy ország digitális nomád csoportjára, és jó eséllyel találok olyan embereket, akik legalább ebben hasonlítanak hozzám, és ha más nem, tudunk egy jót beszélgetni. Nagyon szoros barátságot tudtam kialakítani több emberrel is, akikkel hónapok óta tartom a kapcsolatot és időnként újra találkozunk.

Sok ismerősöm van, aki soha nem hagyja el Budapestet, mégsem tud párkapcsolatot kialakítani. Legtöbbször egyszerűen csak amiatt, mert soha nem találkoznak, ismerkednek új emberekkel, vagy olyanokkal, akik igazán felkeltenék az érdeklődésüket. Emiatt sokan évekig nem találnak senkit, akivel igazán összeillenének.

Én nem tartozom ebbe a kategóriába. Szinte minden nap ismerek meg új, érdekes embereket, főleg, ha olyan helyen vagyok, ahol sok más utazó is hosszabb időt tölt el. Könnyen találok hozzám hasonlókat, akikkel akár azonnal tudok órákig beszélgetni bármiről – mintha mindig is ismertük volna egymást. Így persze az is előfordul, hogy van, akivel kialakulnak mélyebb érzelmek is. Ezt persze nagyon nehéz fenntartani, ha mindenkinek más a következő célállomás, de megoldható.

Egy picit mesélj kérlek a jövőbeli terveidről.

Megtanultam, hogy nem érdemes túlságosan előre tervezni, mert valami mindig közbejön. Ez szerintem egy jó dolog. Sok minden teljesen más most az életemben, mint ahogy régebben elképzeltem, mégis úgy érzem, minden úgy alakult, ahogy kellett.

Idén még folytatom az utazást, ha minden jól megy, a kollégáimmal közösen idén télen is Chiang Mai-ban leszünk.

Szeretnék előbb-utóbb Budapest is lakni, hogy több időt tudjak az otthoniakkal tölteni, hogy végre legyen egy saját szekrényem több ruhával, mint amennyi a bőröndbe belefér, hogy több időm arra legyen, hogy fejlesszem magam, és egyszerűen csak, mert Budapest egy csodás város, ahová biztosan ellátogatnék akkor is, ha nem Magyarországon születtem volna!  Azt, hogy ezt mikor lépem meg, és mennyi időre, még nem tudom.

Egy biztos, az online munkát ebben az esetben sem adnám fel.

Nem az a legjobb a digitális nomád életformában, hogy utazhatsz, hanem az, hogyha nem akarsz, akkor nem kell. Nem kell kihagynod a testvéred esküvőjét, vagy egy új családtag születését, csak mert a főnököd nem enged el a munkahelyedtől, vagy épp Kínába küld téged egy fontos tárgyalásra. Amíg meg tudod oldani, hogy elvégezd a munkádat, oda mész (vagy nem mész), ahová akarsz.

Mit tanácsolnál annak, aki a digitális nomád életformát választaná?

Ha eddig irodában dolgoztál, ne gondold, hogy ez otthon is ugyanolyan könnyen fog menni. Könnyen azon kaphatod magad, hogy házimunkát végzel, vagy lazítasz, esetleg a családoddal, lakótársaidal beszélgetsz, de ne felejtsd el, hogy attól, mert otthon vagy, neked ugyanolyan keményen kell dolgoznod. Fontos, hogy a körülötted élők is tudják, nem vagy folyton elérhető. Vagy ott a másik véglet: hogy nem tudod abbahagyni a munkát, mert nem érzed, hogy lejárt volna a munkaidőd.

Ha tudsz, ne otthonról dolgozz, hanem inkább egy kávézóban, co-working irodában, vagy akár egy szép parkban. Ez már csak azért is fontos, mert frusztráló lehet, ha azon kapod magad, hogy egy hete nem hagytad el a lakást.

Utazz, amennyit akarsz. Soha nem lesz ennél könnyebb a világjárás: egyszerre tudsz oda menni, ahová csak szeretnél, és közben még pénzt is keresel, ezt mindenképp érdemes kihasználni! De csak addig csináld, amíg nem érzed úgy, hogy ez kezd más rovására menni. Ha már nem azért utazol, mert érdekel a világ, és ez tesz boldoggá, hanem, mert úgy érzed, egy digitális nomádnak „illik” utaznia, itt az ideje abbahagyni.

Az interjút készítette: Votisky Petra