Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása és az önismeret » Önpusztító ragaszkodás vagy könnyed elengedés

Önpusztító ragaszkodás vagy könnyed elengedés

elengedés33

Egy érdekes dologra lettem figyelmes tegnap. A Metodic anyagcsere típus mérésén vettem részt, hogy pontosan tudjam, milyen ételek táplálják testem és növelik szervezetem energiaszintjét, s mit érdemes kerülnöm. Persze egy csomó ételről, amit eddig gyakran fogyasztottam, kiderült, hogy jobban teszem, ha elkerülöm őket, mert nem az anyagcsere típusomnak megfelelő. A mai naptól elhatároztam, hogy figyelek arra, hogy a teszteredményeknek megfelelően táplálkozzak.

Mégis észrevettem magamban az érzést, hogy nehezemre esik kidobni a hűtőben lévő, már megvett ételeket. Tudom, hiszen a kineziológiai alapokon működő teszt megmutatta, hogy a testem nem örül ezeknek az ételeknek. El is határoztam, hogy változtatok. Mégis érzem a ragaszkodást, ellenállást, hogy egyszerűen csak kidobjam a kukába ezen ételeket. Hiszen megvettem őket. Tudom, hogy nem tesznek jót, de mivel energiát fektettem bele, ez esetben pénzt, mégis nehéz elengednem őket.

Ezen a felfedezésemen nem lepődtem meg, csak nyugtáztam, hogy már megint ez történik, csak más formában. Hiszen ugyanaz a jelenet játszódik le, csak más szereplőkkel, egészen addig, míg meg nem tanuljuk a leckét.

Ezt csináljuk magunkkal, amikor benne vagyunk egy kapcsolatban, pedig már érezzük, hogy leáldozott neki s több kínt okoz, mint örömet. De mégis benne maradunk, hiszen talán majd megváltozik, és egyébként is annyi energiát (időt, figyelmet, érzést) fektettünk bele. Mintha az elengedés kudarcot jelentene… Ha tényleg megtanulnánk, hogy minden csak tapasztalat, akkor a kudarc szó fájdalmas hangzása leperegne rólunk.

Ez történik akkor is, mikor valamibe belekezdünk, legyen az munka, tanfolyam vagy hasonló, s a kezdeti lelkesedés után érezzük, hogy eddig tartott az öröm, ami hozzákapcsolódott vagy elvesztjük időközben az érdeklődésünket, mégis tovább csináljuk, hogy ne vesszen kárba az addig belefektetett energiánk. Pedig érezzük, tudjuk, hogy nem jó nekünk!

S mindezt azért, mert a veszteségre fókuszálunk, nem arra, amit tanultunk, amit nyertünk a tapasztalat által. Nyalogatjuk a sebeinket, áldozatnak tekintjük magunkat, ahelyett, hogy továbblépnénk. Ez az áldozat szerep is egy igazi, mindenkiben ott lévő hiány-én, mely időnként kidugja a fejét és főszerepet követel magának életünk színpadán. Ha odaadjuk neki a főszerepet, akkor könnyen egy lehúzó spirálba kerülhetünk. Mint mindig, ilyenkor is a tudatosságon keresztül vezet a kiút. Amikor számot vetünk azzal, amit kaptunk s ha igazán őszinték akarunk lenni magunkkal, akkor azt is érdemes átgondolnunk, hogy mit nyerünk az áldozat szerepünkkel? Mások figyelmét, a halogatást, a cselekvés elodázását? Érdemes elgondolkozni ezen.

unicafe.hu-haladas-001

Miért ragaszkodjunk valamihez, ami tudjuk, hogy árt nekünk? Ha azt az elvet követjük, hogy mindig azt a lehetőséget választjuk, ami kevéssé fájdalmas vagy félelmetes, akkor mi olyan ijesztő abban, hogy elengedjük a nekünk ártalmas dolgokat? Félünk, hogy az elengedést követően mi áramlik be az üresen maradt térbe? Félünk az ismeretlentől?

Ha megfelelő módon érzékeled a világot, a veszteség nem is veszteség többé. Lehetetlenné lesz a fájdalom. Semmivé tűnik a bánat. És felismered majd, hogy a szenvedés csupán álom. Ez az igazság, amelyet először ki kell mondani, majd számtalanszor el kell ismételni, hogy aztán elfogadhasd – egyelőre csak részben és számos fenntartással. Ám idővel egyre komolyabban veszed, hogy végül teljes egészében a magadévá tedd. “Döntésem által megváltoztatok minden fájdalmas, bántó gondolatot”. Bizony, ma meghaladjuk e szavakat, elhagyjuk minden fenntartásunkat, és teljes egészében elfogadjuk e mondat igazságát.
(A Csodák Tanítása, 284. lecke)

Te mihez ragaszkodsz még mindig, amiről tudod, hogy rosszat tesz Neked? Mitől félsz, mi fog történni, ha elengeded?

Ha segítséget, támogatást szeretnél ebben, várlak CsodaCsoportomba, mely januárban indul! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.