Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Megadatik

megadatik

Amikor tavaly először végeztem el A csodák tanításának leckéit, ez a lecke nem váltott ki bennem különlegesebb hatást. Más leckék voltak fontosak. Ebben az évben azonban hatalmas boldogság ezzel a leckével foglalkozni, és bár már túlhaladtam a 66. leckén, újra meg újra eszembe jut:

Boldogságom és feladatom egyek egymással. (A csodák tanítása, 66. lecke)

“Isten csak boldogságot ad nekem.

Isten adta nekem a feladatomat.

Következésképp e feladat maga a boldogság.”

Ez a feladat pedig Önmagam megismerése, a Szeretet útjából eltávolítva az akadályokat. Ránézni mindarra, ami nem én vagyok. Elengedni mindazt, amiről azt hittem, szükségem van a boldogsághoz, s beismerni, hogy tévedtem. A tévedés pedig nem bűn, nem kell bűntudatot éreznem ezekért a tévedésekért. Mindig azt tettem, amire éppen akkor és ott képes voltam.

Ez a feladat a vélemények, az ítélkezés, az értelmezések elengedése. Micsoda könnyedség, hogy nem kell hogy mindenről véleményem legyen! Már örömmel tudom azt mondani, ha valaki valamiről a véleményemet kérdezi, hogy nem tudom, s nem is kell tudnom.

Ha valamiről véleményed van, akkor azt a véleményt önmagad részének tekinted, s ha valaki másképpen gondolkodik, az ösztönös viselkedés az, hogy elkezded bizonygatni a saját igazad és védelmezni kezded a véleményed. Pedig az csak egy gondolat, egy nézőpont. Semmi köze ahhoz, Aki valójában vagy.

Boldogság és hála kíséretében született meg bennem a felismerés, miközben David Hoffmeister egyik videóját néztem, hogy elengedhetem a görcsös erőlködést, az életem agyontervezését is. Pillanatról pillanatra megadatnak a válaszok. A következő lépés mindig megjelenik, megmutatja magát, amikor itt az ideje. Ezt élem az aerobic óráimon, az önismereti csoportjaimon, a meditációs esteken. Mindig ott van a következő lépés. És az, ami a jelenből születik, biztosan az, ami mindenki javát leginkább szolgálja.

David egyik társa, Armelle az említett videóban azt mondta saját tapasztalatairól a spirituális úton:

Minden, amire valóban szükségem van, hogy betöltsem feladatomat, megérkezik az életembe erőfeszítésmentesen és könnyedén. A szimbólumok rendkívül szokatlan módokon érkeznek sokszor, nem tervezés által, hanem befelé figyelés és belső iránymutatás által. A világ szerint a pénz az eszköz, a spirituális úton a csodák érzékelése válik az eszközzé.”

Minden, amire valóban szükségem van ahhoz, hogy betöltsem feladatomat, megadatik. És ez Rád is igaz és mindnyájunkra. Lehet, hogy a gondolatok, az elképzelések nem ezt mondják, de ha nem így van, akkor bizony kegyetlen az isten, és kegyetlen a világ… És én nem tudok már ebben hinni.

Mit gondolsz erről a témáról?

Mennyire tudsz belelazulni a jelenbe és fogadni az Élet ajándékait?

Tiéd a szó!

Csodás napot,
Szandi

Ha tetszett ez a cikk, iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess, ha új bejegyzés születik. Ajándékot is kapsz: egy tanulmányt életfeladatod megtalálásához. 🙂


Név: *
Email: *

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.