Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása és az önismeret » Krízishelyzetek: szenvedsz vagy meglátod a lehetőséget az elengedésre és megbocsátásra?

Krízishelyzetek: szenvedsz vagy meglátod a lehetőséget az elengedésre és megbocsátásra?

 krízishelyzetből lehetőség

Egy „személyes” történettel szeretnék elmélkedni kicsit a félelem és a szorongás, az elvárások és a valódi felelősség természetéről.

Van az úgy, hogy egy élethelyzetből mindent kihoztál, amit lehet, és tovább kell lépned. Velem ez történt a munkahelyemen, s nemrég eszméltem rá, hogy egy hasonló folyamat játszódott le életemben néhány éve, a párkapcsolat terén.

Ez most egy hosszabb bejegyzésre sikeredett, azonban érdemes rászánnod az időt, hiszen a párkapcsolat és a munka téma lehetséges, hogy Téged is érint. Örülök, ha segít!

.

A párhuzam

2011-ben, amikor az előző kapcsolatomnak vége szakadt, elhatároztam, hogy többet nem lépek bele vagy maradok benne egy olyan kapcsolatban, ahol nem elég jónak, nem elég szépnek, nem szerethetőnek érzem magam. Hónapokig ezt éreztem a kapcsolat közben, mégis benne maradtam, mert féltem kilépni belőle. Akkor már évek óta, 18 éves korom óta mindig volt kapcsolatom, s féltem egyedül lenni. Inkább benne maradtam a szarban, egy olyan kapcsolatban, amiben szenvedtem, minthogy szakítsak.

Az ismeretlentől való félelem jobban rémített, mint az ismert szenvedés. A családállítás atyja, Hellinger is gyakran mondta ezt: Könnyebb szenvedni, mint cselekedni.

Akkor persze még nem ismertem A Csodák Tanításának metafizikáját, azaz, hogy minden, amit érzékelek, kivétel nélkül, kivetítés. Nemcsak a negatív, elnyomott, tudattalan érzések, gondolatok vetülnek ki a világba, hanem a szeretetteljes, örömteli gondolatok, érzések is. A világ tehát tanúságtevő, a belső állapot kivetülése. És nincs kivétel.

Visszatérve azonban 2011-hez, akkor még ezt a szemléletmódot nem ismertem, addig azonban eljutottam, hogy inkább egyedül leszek, mintsem hogy szenvedjek egy pasi mellett, aki nem értékel (persze én nem értékeltem önmagam annyira, hogy egy olyan kapcsolatban legyek, s ezt a szerepet adtam abban a kapcsolatban annak a pasinak, hogy ezt bizonyítsa be nekem…). Megfogalmaztam magamnak azt is, hogy olyanná kell válnom, amilyen párt szeretnék magam mellé. Nem várhatok el olyasmit valakitől, ami/aki én nem vagyok. Nem ihatok bort, miközben vizet prédikálok.

.

A gyógyulás vágya

A belső szándék megszületett, így a segítség is megérkezett könyvek és egy online kurzus formájában. Ezért is bízom annyira az online kurzusban, mint a fejlődés eszközében, mert személyes tapasztalatom volt, hogy mennyit lendített rajtam a változás útján. Ezért is írtam aztán később első kurzusom magáról a változásról és a komfortzónáról.

1 évig voltam egyedül, közben elvégeztem az említett 4 hónapos email tanfolyamot a kapcsolatok témában, s 1 év múlva már egymásra is találtunk mostani barátommal, társammal, aki egyben egyik legnagyobb tanítóm.

Azért meséltem el ezt a történetet, mert mostanában ismertem fel, hogy ugyanez a folyamat zajlik most a munka témakörében. megszületett bennem ugyanis a döntés, hogy annál többre értékelem magam, mintsem egy olyan munkát végezzek, mely nem okoz örömet, melyet csak a pénzért végzek.

.

Krízishelyzet és lehetőség

Múlt héten felmondtam, bár már másfél éve érzem, hogy nem egy multinál szeretnék dolgozni, és nem vágyom menedzser karrierre. Most jött el az idő. Sokszor, amikor benne vagyunk egy folyamatban, egy helyzetben, nem tűnik fel, hogy milyen ördögi körforgásban vagyunk. Ám amikor eljön az idő a továbblépésre, és a döntés karnyújtásnyira van, akkor rásegít az Élet és megkönnyíti a továbbhaladást. Ez történt az én esetemben.

Apró csodák kísérték utamat, s segítették a nézőpontváltást. Hónapról hónapra azok a tényezők, melyek még a multinál tartottak, visszatartottak a változtatástól, a döntés meghozatalától, azok megszűntek. Egészen eddig szolgált engem ez a munkahely, bár a megérzésem már előrevetítette az utat. Ám elérkezett az idő, amikor a szolgálatból rabszolgaság vált volna, ha maradok. És megkeserednék, mert a félelem befagyasztja a szívet.

Az utóbbi hetekben egy tiszta hang azt súgta, mondj fel, mondj fel… Csak ez a 2 szó ismétlődött elmémben folyton, mintha valami lemez beakadt volna. Lehetetlen volt már figyelmen kívül hagyni, s nem követni ezt az inspirációt.

.

A kontroll feladása és a bizalom

Valójában hónapokkal későbbre terveztem a felmondást, olyan április körülre. A belső hang azonban oly egyértelmű volt, hogy bele kellett lépnem az áramlatba.

Egy olyan helyzet állt elő, amely számomra teljesen új és ismeretlen. Még márciusig maradok, mert 2 hónap a felmondási idő, de nincs új munkahely, mert csöbörből vödörbe nem akarok lépni, nincs értelme.

Néhány hónappal ezelőtt képtelen lettem volna megtenni egy ilyen lépést, mert olyan igényem volt a jövő megtervezésére, hogy a nélkül, hogy új munkahelyem van, kizárt, hogy felmondtam volna. A bizalom azonban olyan mértékben megnőtt, hogy bízom abban, hogy így van jól, s egyáltalán nem kérdőjelezem meg ezt a lépést, a felbukkanó félelmek ellenére sem.

.

Felszakadt a félelem

Egy ilyen döntés azonban olyan félelmeket szabadított fel a tudattalanból, melyek eddig is ott voltak, láthatatlanul. Ahogy változik az érzékelésem, újabb és újabb rétegek fedik fel magukat, melyek az egoval való azonosulást tükrözik. Felszakadt a félelem, mely valótlan, ezért megbocsátom.

Ez a helyzet számtalan lehetőséget kínál számomra A Csodák Tanítása alapelveinek alkalmazására. Így válik ebből a krízishelyzetből lehetőséggé. A test és az érzések mutatják az irányt, hogy mi mindenre kell ránéznem. Nem merülök bele az önsajnálatba, nem adom át magam a félelemnek, mert A Csodák Tanítása gyakorlatai emlékeztetnek, hogy ez a félelem az elkülönülés hiedelméből táplálkozik s nem az enyém, mert „még mindig olyan vagyok, amilyennek Isten megteremtett”. A félelem egy valótlan világot tükröz. A félelmek és kétségek az emberek szájába adódtak, a tudattalan kivetüléseként. Záporoztak a kérdések, hogy mik a tervem, hogy nagy bátorság volt, hogy ezt talán nem kellett volna…

Sok embernek meséltem róla, s ahogy visszatért békém, az emberek reakciói is ezt tükrözték.

Újabb és újabb leckecímek bukkannak fel elmémben, melyek emlékeztetnek a félelem illúzió mivoltára:

„A békét is láthatnám e helyett.” (A Csodák Tanítása)

„Azért vagyok zaklatott, mert egy értelmetlen világot látok. … Egy értelmetlen világ félelmet kelt.” (A Csodák Tanítása)

Újra meg újra tudatosítom mindazt, amit ebben a cikkben is írtam, hogy a biztonság és a szabadság is Istenben van. A félelmeket átadom a Szentléleknek, mert Ő meg tudja különböztetni a valóst a valótlantól, s a Fényben minden félelem alapú érzékelés, érzés, gondolat szertefoszlik. Mindezt a gyógyulás vágya generálja, mely erős bennem. Nem próbáltam elrejteni e félelmeket, mert csakis őszinteségben, a Fényben tűnhettek semmivé.

.

A büntetéstől való félelem, azaz az Istentől (a valódi szeretettől) való félelem

Feltűnt az is, hogy ami már korábban is előfordult, a felmondás ellenére megmaradt a büntetéstől való félelem.

Ha például késtem/kések a munkahelyemről, akkor ott a félelem, hogy szólnak és mi lesz a következménye? Ami nonszensz, hiszen már felmondtam. Ha munkaidőben személyes dolgokkal foglalkozok, akkor is mindig ott volt/van ez a félsz. Ami szintén érthetetlen, hiszen már felmondtam.

Ugyanakkor nagyon is érthető, hiszen ezek mind kivetülések. Az ego félelme Isten büntetésétől, hiszen támadást intézett a valóság és az egység ellen. Ha a büntetéstől félünk, akkor Istentől félünk, mert azt hisszük, hogy meg fog büntetni azért, hogy elhagytuk. Ilyenkor valóssá próbáljuk tenni a bűnt, ami illúzió.

A tékozló fiú története jut mindig eszembe ilyenkor, s az apa öröme, mikor fia hazatért. Nincs bűn, mert minden szörnyűségnek tűnő tett, esemény csak az ego álruhában. Ha Istentől félünk, akkor a valódi szeretettől félünk, attól a szeretettől, melynek nincsenek korlátai, mely Egyként ragyog mindnyájunkra, akár a nap. Attól a szeretettől rettegünk, mely számára semmi különbség nincs egy idegen arca és egy családtagé között. A világ a különleges kapcsolatok formájában túlértékeli a családtagokat, a párkapcsolatot és minden hasonlót, ahol különleges bánásmódban részesítünk embereket. A Csodák Tanítása azt írja, hogy a valódi szeretet nem függ attól, hogy ismersz-e valakit s mióta, minden egyes emberre ugyanúgy tud tekinteni: ártatlanként, Krisztusként.

.

Azonosulás a sztorival

Krízishelyzetben nagy a kísértés belevonódni a történésekbe, s mindent személyesnek venni. Szorongani és aggódni a döntéseken, a lehetőségeken. Ahogy előző cikkemben írtam a Hawkins idézetekben is: Minden magától történik, s az elme vonja birtokba a gondolatok által mindazt, ami történik. Így lesz a gondolatokból az én gondolataim, az érzésekből az én érzéseim, az eseményekből az én élettörténetem. Ha ez egy film vagy álom lenne, meg tudnám őrizni a békét akkor, ha ébren lennék az álomban vagy ha emlékeztetném magam arra, hogy ez csak egy film.

Mint amikor felébresztem magam egy rossz álomból, úgy tudom megtenni azt is, hogy a csoda, azaz a nézőpontváltás által a félelemről a szeretetre váltsak. Ez a valódi felelősség minden pillanatban.

.

Ál-felelősség

Egy másik érdekes dolog, melyre sikerül ránézem e helyzetnek köszönhetően, az a felelősségvállalás kérdése. 2 hónap a cégemnél a felmondási idő, de én előbb szóltam, hogy legyen idejük feltölteni a pozíciómat. Észrevettem, hogy foglalkoztat, hogyan oldják meg a pótlásomat, s néhányszor késztetést éreztem, hogy a feladatkörömön túlmenően foglalkozzak ezzel.

A napi gyakorlásnak köszönhetően azonban felismertem, hogy nem az én felelősségem ez. Segítek abban, amiben kell, amire megkérnek, de felesleges pattognom, mert egyáltalán nem feladatom ezt a szituációt megoldani. A főnököm és az ő főnökeinek feladata ez.

Nagyon jellemző, hogy az ego mindenféle felelősségi helyzetekben benntartja az embert, ezzel megerősítve a személyiség láncait.

Nagyon egyszerűen fogalmazva, az egyetlen, amiért valóban felelős vagyok, az elmém békéje. Tudom, hogy magyarul lelki békének hívják, de valójában az elmének van szüksége békére.

.

A Csodák Tanítása, mint mindennapos segítség

A világban könnyű elveszni a vágyak hajszolása és a fájdalomtól való menekülés közben. Egy olyan világos rendszer, mint A Csodák Tanítása egy olyan eszköz, mely az élet minden területére minden pillanatban alkalmazható. Nem ígér rózsaszín ködös lebegést, hanem valódi lényegünk, a béke és öröm elől az akadályokat eltávolítva a külső körülményektől független, állandó boldogságig juttat el. Ezért van szükség a mindennapos gyakorlásra. Végső soron az egyetlen igazi guru a Belső Tanító, mellyel lehetséges a kapcsolódás a gyakorlás által. Ily módon a válaszok belülről fakadnak.

.

Néhány tipp krízishelyzetben
  • Bízz, hogy végül minden boldog véget ér és megoldódik!
  • Ne nyomd el érzéseid, a félelmeket és kétségeket, hozd a Fényre, légy őszinte magaddal!
  • Kérj segítséget, imádkozz, hogy tisztán láthass!
  • Légy nyitott és rugalmas, így nem szűkülnek le a lehetőségek az általad kiagyalt koncepciókra, tervekre!
  • Add át a félelmet a Szentléleknek, hogy semmivé tűnjenek!
  • Emlékeztesd magad arra, hogy egyedül elméd békéjéért vagy felelős, minden elrendeződik körülötted, amikor eljön az ideje!

.

Ha tetszett ez a történet és a cikk, oszd meg, hátha másnak is segít! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.