Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Értékes vagy

értékes vagy

Ha módodban áll, indítsd el ezt a csodálatos zenét, miközben olvasod a cikket!

A címe: Láthatatlan gyógyulás! 🙂

Az elmúlt napokban kevésbé voltam aktív. Többnyire csak aludtam és filmeket néztem. Előbukkant a régi minta is bennem, néhány elsuhanó gondolat formájában:

  • hasznosan kellene töltenem a napot,
  • hasznosat kellene csinálnom,
  • alkotnom kellene,
  • vagy úgy egyáltalán – csak valamit csinálni, ahelyett, hogy csak vagyok.

Talán Te se engeded meg magadnak könnyen a pihenést. Talán bűntudatod van, ha lazítasz, ha úgymond semmit teszel.

A környezetünkben is többnyire ez folyik a csapból is. Az, hogy állandóan hajtani kell, erőlködni, akarni, célokat kitűzni. Az, hogy az határozza meg az értékedet, hogy mit értél el az életedben, mi a munkád, milyen a pozíciód, milyen javaid vannak, mennyi pénzed van, hol voltál nyaralni, kik a barátaid, ismered-e a megfelelő embereket, és még sorolhatnám.

Mi lenne, ha csak egyszerűen megengednénk magunknak a jelenben megpihenést? Mi történne, ha egyszer belepihennénk abba, hogy mindenünk megvan, amire éppen most, ebben a pillanatban valóban szükségünk van?

Sok minden motivál a külvilágból arra, hogy vásárolj, szerezz, birtokolj: többet, jobbat, minőségibbet, különlegesebbet.

Sok minden ösztönöz arra, hogy csinálj, cselekedj, tervezz. Válj azzá, akivé válhatsz! – és hasonló szlogenek ömlenek a személyiségfejlesztő irodalomból és az önsegítő könyvekből, melyek ugyan sokat segíthetnek, s nem arról beszélek, hogy jó vagy rossz ez a gondolatmenet.

Csak éppen elfelejtjük sokszor feltenni azt a kérdést, hogy mi végre is ez a nagy hajtás, szerzési vágy? Nem pusztán menekülés-e abból, ami éppen van? Mi van akkor, ha az a feltevés, hogy valami baj van azzal, aki éppen most vagyok, alapvetően tévedés?

Mi van, ha már most is tökéletes vagyok? A csodák tanítása írja:

“Értékedet nem a tanítás vagy a tanulás alapozza meg. Értékedet Isten alapozta meg. (…) Egyetlen cselekedeted, gondolatod vagy kívánságod sem szükséges ahhoz, hogy értékes légy. E tény csupán a káprázatokban vitatható. Az egód soha nem forog kockán, mivel azt nem Isten teremtette. És lelked sem forog soha kockán, mivel azt Ő teremtette.” (A csodák tanítása, 4/I/7)

Erre emlékeztesd magad mindig, ha felmerülne benned a kétség, az önmarcangolás, ha bántanád magad, hogy többet kéne tenned, jobbat kéne kihozni az életedből! Ha olyan gondolatok cikáznának benned, hogy nem vagy elég jó/szép/értékes/vagy-helyettesítsd-be-ezt-bármivel, ahogy vagy…

Ez az egyetlen mondat kiemel a pokolból: “Egyetlen cselekedeted, gondolatod vagy kívánságod sem szükséges ahhoz, hogy értékes légy.” S ha most beleengeded magad ebbe a mondatba, figyeld meg, hogyan tágul a belső tered, s tölt el a béke! Ebből a nézőpontból, ebből a bizalomból éppen úgy lehetséges az alkotás, a cselekvés, ha annak jön el az ideje, mint a hiányalapú nem-vagyok-elég-jó nézőpontból. A különbség annyi, hogy a nem-vagyok-elég-jóból bármi is indul el, az csak még több szenvedést generál. Míg a másik hozzáállásból öröm születik.

Mit gondolsz erről a témáról?

Mennyire igaz Rád, hogy akkor érzed magadnak értékesnek, ha hasznosnak minősített dolgokat csinálsz, ha bizonyos dolgokat megszereztél magadnak?

Tiéd a szó!

Csodás napot,
Szandi

Ha tetszett ez a cikk, iratkozz fel hírlevelemre, hogy értesülhess, ha új bejegyzés születik. Ajándékot is kapsz: egy tanulmányt életfeladatod megtalálásához. 🙂


Név: *
Email: *

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.