Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása és az önismeret » A jelen örömében vannak a válaszaink

A jelen örömében vannak a válaszaink

öröm

Célkitűzés, a mentális koncepció

Mivel év eleje van, a szokásosnál is több helyen ugrik fel ez a célkitűzés téma. Eddig én is nagy célkitűző voltam, s megmondom őszintén, soha sem úgy alakultak a dolgok, ahogy terveztem. Ez a mentális koncepció, amit céljaimnak neveztem, inkább csak stresszelt többnyire, mert egy elme által kitalált, tulajdonképpen nemlétező valamihez viszonyítottam a jelen pillanatomat folyamatosan. De hát mindenhol ezt hallottam, ezt tanultam, hogy célokat kell kitűzni, hiszen csak akkor lesz belőlem valaki, hiszen az, aki vagyok, nem elég.

.

Elengedésből öröm

Tegnap úgy alakult, hogy a célokon, célkitűzésen jártak a gondolataim. Az járt a fejemben, hogy mennyire átalakította a gondolkozásmódom A Csodák Tanítása. Mennyi öröm áradt az életembe azáltal, hogy sok mindent elengedtem, ami görcsössé tett, miközben azt hittem, hogy szolgál engem. Elengedtem az irányítási vágy hatalmas részét, az ítélkezési hajlam velejét, a jóltudom hozzáállás gyökere fellazult. Rengetegszer érzem azt, hogy nem tudom, hogyan vannak a dolgok, hogy mi miért történik.

Nem tudom, honnan jönnek a késztetéseim, miért pont az foglalkoztat, ami. És ez is rendben van.

Egyre ritkábban akarom siettetni az eseményeket, s ezt is pontosan azért, mert nincsen tele a fejem jövőbeli célokkal és álmokkal. Ehelyett csak hagyom lenni azt, ami van. Nem mondom, hogy mindig szeretem, mert amikor a címkéző, minősítő gondolatok felbukkannak elmémben, akkor mindig érzem a szenvedést, ami megjelenik, ha belecsimpaszkodok e szavakba és elhiszem őket. Pedig csak szavak. Talán nem is az enyémek?

.

Nem azért vagyok, mert gondolkodom

Így hát egyre gyakrabban vagyok ebben a nemtudom állapotban, s korábban ismeretlen öröm jelenik meg ilyenkor. Korábban frusztrált, ha valamire nem tudtam a választ, ha nem tudtam az okokat, a miérteket. Most pedig felszabadítónak találom. Elpárolgott az az illúzió, hogy tényleg valaha is biztosan tudhatom a miérteket. Megtapasztalom az életet, de ehhez nem kell gondolkodnom. Nem azért vagyok, mert gondolkodom. Descartes elvétette.

.

Ott az inspiráció, ami összeköt bennünket

És a nemtudás állapotában, bár nem tudom, mi fog történni ebben az évben, milyen csodákat hoznak elém a mindennapok, vagy pontosan ezért, boldogságot érzek. Tegnap meglepődve tapasztaltam, hogy ebbe az ürességbe, légüres térbe beúszik a felhőtlen létezés öröme. Az elvárások nélküliségből fakadó nyitottságban úgy éreztem, bármi lehet. Vagyis pontosan az van, aminek lennie kell.

A Csodák Tanításának egyik fiatalabb tanítója, Gabrielle Bernstein videóját hallgatva, melyben az életfeladat megtalálásáról beszélt, nyugtáztam, hogy a válaszok valóban itt vannak. Ebben a pillanatban is, bennünk. Semmit se kell tennünk, a szellemünk már most is megvilágosodott, tiszta és tökéletes. Nem kell keresgélni az életfeladatot, mert már most is az utunkon vagyunk mind, pontosan ott, ahol lennünk kell. Az Élet mi magunk vagyunk. Ez az úgynevezett életfeladat, ami szerintem a forma kifejeződése, pedig az öröm által lel ránk. A válaszok az örömben vannak, mindabban, ami inspirál bennünket, amit szívvel végzünk, amit hittel és bizalommal osztunk meg másokkal. Ott az inspiráció, ami összeköt bennünket.

Tedd hát fel magadnak Te is a kérdést, mi az ami örömet okoz? Ebben az örömben van a válaszod! 🙂

***

Vasárnap került sor a CsodaCsoport 1. találkozójára. Nagy öröm volt ez a nap számomra, családias volt a hangulat, s megható volt látni, átélni, ahogy újabb és újabb emberek lépnek A Csodák Tanítása útjára. Ha szívesen lennél Te is csodautas társam, még néhányan jöhettek a csoportba. Csatlakozz a CsodaCsoportba! 🙂 Ha megszólalt Benned valami, és érzed a hívást, még lehetőséged van jelentkezni a csoportba!

<<< Oszd meg, ha tetszett! >>>

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.