Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » Inspiráció » Versek

Versek

Itt olvashatod azokat a verseket, melyek A Csodák Tanítása gyakorlatainak végzése folytán születtek:

Szeretet
Megbocsátás
Saját ítéleteimmel bántom meg magam
Hazatérés
KutatÁs
Ki vagyok?

 

Zemanta Related Posts Thumbnail

 

.

Ne keress ott, ahol nem vagyok, egy képben,

Szabadíts fel, engedj el, tedd ezt meg értem!

.

.

Szeretet

A szeretet itt van, e pillanatban,

Ám ne keresd valamilyen alakban.

A szeretetet a formán túl találod.

A szeretet Élet, felejtsd el halálod.

 

A szeretet maga Isten s örök,

Nincsenek vétkek, se bűnösök.

Engedd el a múltat, jövőt, érzékelést,

A tested, az ítélkezést, s többé nem félsz.

 

A szeretet a valóság, minden más illúzió.

A szeretet megbocsátás és Fény, nincs rá szó.

A szeretet Én vagyok, Egy veled.

A szeretetet Önmagadban leled.

.

.

Megbocsátás

Az élet olyan, mint egy tánc,

Melyben rátalálok Önmagamra,

Akit Isten nekem szánt.

 

A csend a legkedvesebb társam,

Melyben nincs szükségem falakra.

Édes, fehér megbocsátás: csak rád vártam.

 

Táncolok a napfényben, csendben.

Minden léptem a megbocsátásért van.

Az idő nem létezik már, megszabadult a lelkem.

.

.

Saját ítéleteimmel bántom meg magam

Amikor úgy érzem, kevés vagyok.

Amikor úgy érzem, kevés vagy.

Fáj, éget, folyik a könny.

 

Amikor nem tudom szeretni magam.

Amikor nem tudlak szeretni.

Szúr, üt, hasba vág a közöny.

 

Amikor alkalmatlannak tartom magam.

Amikor alkalmatlannak tartalak téged.

Minden szépséget széttépek.

 

Amikor kicsinek látom magam.

Amikor kicsinek látlak téged.

Rettenetes a világ és félek.

 

S most mikor elég vagyok.

S most mikor te is elég vagy.

Megcsillan, majd felszárad a könny.

 

S most mikor szeretem magam.

S most mikor szeretlek téged.

Eltűnik, mint egy álom, a közöny.

 

S most mikor alkalmasnak tartom magam.

S most mikor alkalmasnak tartalak téged.

Minden illúziót széttépek.

 

S most mikor hatalmasnak látom magam.

S most mikor hatalmasnak látlak téged.

Bízom Istenben és nem félek.

.

.

Hazatérés

Elcsendesedem most és hazamegyek.

A belső Gyermek hangjára figyelek,

aki szüntelenül haza vágyik,

mert nem a hazája ez a világ itt.

 

Elcsendesedem most és hazatérek

Oda, ahol nincs szenvedés és nem félek.

Örökké hív ez a Hang haza,

Kedvesen, kitartón szól minden szava.

 

Elönt a nyugalom, ragyog fényem.

Erre a boldogságra vágytam oly régen.

Itt vagyok, végre hazatértem.

Jövök oly gyakran, ahogy tudok, megígérem.

.

.

KutatÁs

Mindig mikor pihenek,

Fejemben zúg a gondolat,

Te semmirekellő gyerek,

Egóm így rögtön egy cél után kutat.

 

De a cselekvést így csak fájdalomból teszem.

Már végre átsugárzik ezen Önmagom,

S mindig mikor ezt észreveszem,

Látok: itt van bennem a csend, inspiráció, nyugalom.

.

.

Ki vagyok?

A testem vagyok? Az érzelmeim vagyok? A gondolataim vagyok?

A munkahelyi szerepem vagyok?

A dolgaim birtoklója vagyok?

Ki vagyok, ha megkapom, amit akarok?

Ki vagyok, ha nem kapom meg, amit akarok?

Ki vagyok, ha azzá válok, akivé akarok?

Ki vagyok, ha nem sikerül azzá válnom, akivé akarok?

Kevesebb leszek én attól, ha nem birtoklom azt, amit akarok?

Több leszek attól, ha birtoklom azt, amit akarok?

Kevesebb leszek attól, ha nem tudom azt, amit más tud?

Több leszek attól, ha tudom azt, amit más nem tud?

Ha a birtokolható dolgok, a szerepek, az érzelmeim, a gondolataim, a testem elmúlnak… akkor ki vagyok?

 

 

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.