Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása és az önismeret » Teljes felelősségvállalás és megbocsátás A Csodák Tanítása útmutatásával

Teljes felelősségvállalás és megbocsátás A Csodák Tanítása útmutatásával

kep_1345996566201_0

Sziasztok, a nevem Kozma Alexandra, visszaeső tervező vagyok. Úgy tűnik, ez az egyik legfontosabb leckém. Hogy nincs értelme agyontervezni az életemet. Az olyan kérdések a személyiségfejlesztő irodalomban, mint a “Hogyan látod magad 5 év múlva, 10 év múlva, 15 év múlva?” segíthetnek ideiglenesen az olyan embereknek, akik csak tengenek-lengenek az életben öntudatlanul, de az olyanokat, mint én, akik amúgy is elemeznek, terveznek, agyalnak, csak még inkább eltávolítja attól, hogy egy intuíció és inspiráció által vezérelt életet éljenek.

A Csodák Tanítása segít abban, hogy rálássak azokra az egó által alkotott zavaró tényezőkre, melyek eltakarják előlem és ellehetetlenítik a szeretet megélését, annak megtapasztalását, aki valóban vagyok.

A napokban rájöttem, ahogy a 221. leckével elindult A Csodák Tanítása felépítő szakasza, hogy mit is jelent valójában a felelősségvállalás. Megértettem, hogy minden, értsd MINDEN, ami felkavar, az az én felelősségem. Nemcsak az, amire úgy tűnik, befolyásom van, hanem az is, amire úgy tűnik nincsen. Az én felelősségem és az én döntésem, hogy hagyom-e, hogy elmém békéjét, lelki békém elvegye valami, ami úgy tűnik, külső dolog és semmi közöm sincsen hozzá? S nem az a lényeg, hogy az általánosságban véve jó vagy rossz dolog, mert erre szokás mondani, hogy minden szubjektív, hanem csakis az számít, hogy az az adott dolog milyen hatással van rám: kibillent-e békés, egyensúlyi állapotomból vagy érintetlenül hagy? Most durvát mondok, de előfordul ugye, hogy egy csipkelődő mondat egy munkatárstól nagyobb hatással van ránk, mint egy gyilkosság, amiről a híradóban hallottunk. Elméletileg az elkövetett „bűn” szempontjából össze sem hasonlítható a kettő. És nem is kell összehasonlítani, mert nem számít a mi szempontunkból, ha nem vált ki belőlünk indulatokat.

Néhány ember számára az időjárás vagy a BKV, a dugó elég ahhoz, hogy kibillentse őket a békéből. Mondván, az kell ahhoz, hogy ők jól érezzék magukat s békések, boldogok legyenek, hogy szép idő legyen. Nagy a baj, ha így van. S így hogy ezt megállapítottam, részemről pedig akkor van tennivaló, ha az ilyen emberek kiváltanak belőlem valamilyen negatív érzést, dühöt, megvetést, akármit. Ahogy A Csodák Tanítása mondja: Sohase amiatt vagy zaklatott, ami miatt gondolod. A forma nem számít és folyamatosan változik, mint valami díszlet a színházban vagy egy filmben. Ami számít, az a mélyben rejlő, öntudatlan hiedelmek, melyek táplálják a haragot, beindítják a történeteket és a szenvedést ezáltal. (Hogy mi van a mélyben, annak feltárásában segít az Eszköz békénk visszanyeréséért, mely nemrég került fel honlapomra.)

Valami ördögi körhöz hasonlít néha ez az egész, földi pokolnak, melynek úgy tűnik, vannak fokozatai. Valójában azonban nincsen a szürkének ötven árnyalata… fekete és fehér van, sötétség és fény, szenvedés vagy boldogság, félelem vagy szeretet, egó vagy Szentlélek. A zaklatottság és ingerültség legkisebb jele is azt jelenti, hogy beléptünk a sötétség birodalmába. Ezért kell megtanulni, hogy képessé váljunk figyelni magunkat, tudatosan élni. Mert amikor észreveszem, hogy elődugta fejét a drámát hajhászó egó, akkor kerülök döntési helyzetbe. Ilyenkor van lehetőségem felelősségteljesen választani, hogy folytatom-e az utazást a mélybe(n), vagy beengedem a fényt. Hogy használom-e az eszközöket, melyek rendelkezésemre állnak? Legyen az a napi gyakorlatom, az eszköz békénk visszanyeréséért, vagy valami más…

Nem számít, mi okoz szenvedést, mi bosszant fel, mi idegesít! Szakítás, gyilkosság egy távoli városban, szegénység Afrikában, a hazudozó politikusok, nem fértél fel a buszra vagy lekésted, a dugó, egy barát beszólása, egy ismeretlen neked jött az utcán, saját tehetetlenségérzésed, halogatásod, valamit elrontottál, valamin izgulsz? Semmi különbség!

A mélyben hiedelmek, hitrendszerek vannak, és csak azok megbocsátás általi felszámolásával érhetünk el valódi változást. Máskülönben csak a szereplők és a díszlet változik, egészen addig, míg a valódi problémával nem kezdünk valamit. Ez pedig sose tüneti, azaz viselkedésbeli kezelés, hanem a gondolatok szintjén, az elmével való munka. El lehet szórakozni egy darabig ezzel a teremtsd meg magad számára, amire vágysz koncepciókkal, de valójában semmi spirituális nincsen ebben, csak annyi, hogy az egó felfedezi az elme erejét és elkezdi saját céljaira használni, majd azután átalakul spirituális egóvá. Egyik börtönből a másik börtönbe veti saját magát az ember ez által. Micsoda játszmák! Éberség kell, hogy figyelmünk segítségével emlékeztessük magunkat arra, hogy az egyetlen érdemes cél lelki békénk, elménk békéje (our peace of mind). S ehhez teljes felelősséget kell vállalnunk.

A megbocsátás pedig a megváltásunk, mellyel visszanyerjünk békénket. Azt bocsátom meg, ami valójában meg sem történt, lévén csak egy álom. Azt bocsátom meg, amit bűntudatból kivetítettem a világba, valaki másra kivetítettem, mert önmagamban nem bírtam elviselni. A megbocsátás nem valamiféle szemet hunyás, felejtés vagy nagylelkű cselekedet, hanem annak felismerése, hogy én vagyok felelős a világba kivetített sérelmeimért, s ezzel egy időben, amint vállalom a felelősséget, valójában rádöbbenek, hogy mindez egy álom, és így tudom megbocsátani. Az elme szintjén megtörtént gyógyulást mellékesen követi a világban a változás. De nem az a cél, hogy ezt vagy azt elérjem, megváltoztassam a világban, hanem a hiedelmek, félreteremtések, téves gondolatok kijavítására van szükség. A kijavítás a felelősségvállalás, felismerés és megbocsátás által történik meg. Ez a csoda, mikor ez megtörténik és visszaáll a helyes érzékelés. Ez egy folyamatos munka, a csodák útja. Kitérők jöhetnek, de az elkötelezettség s hajlandóság biztosítja, hogy visszataláljunk az elmetréning útjára. Talán nem egy népszerű út ez manapság, de csak ez hozhat változást és csak ez vezethet vissza valódi Önmagunk megtapasztalásához. Létezik más eszköz, hisz A Csodák Tanítása nem vallja magát kizárólagos útnak, ám az mindenképpen bizonyosságként állja meg a helyét, hogy a változásnak az elme szintjén kell bekövetkeznie!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.