Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása » David Hoffmeister » Az elme rétegei

Az elme rétegei

Az elme rétegeinek áttekintése, melyek az érzékelést alakítják

Az elme rétegei

Forrás: David Hoffmeister, http://mwge.org/mindtools/levelsofmind.html

.

Bevezetés az elme rétegeibe

Rövidítések: T (Törzsszöveg) M (Munkafüzet) TK (Tanári Kézikönyv)

A tiszta elme fontossága

T.12.V.6. Nem ismered a szeretet értelmét – és pontosan ettől vagy hátrányos helyzetben. Ne akard megtanítani magadnak azt, amit nem értesz, és ne akarj tanulási célokat kitűzni ott, ahol egyértelműen kudarcot vallott a tanmeneted. A célod nem az volt, hogy tanulj, így nem is lehet sikeres a tanulásod. Amit nem tanultál meg, azt nem is alakíthatod át, és az általánosítás képességének csökkenése súlyos kudarcot jelent a tanulás terén. Miért is kérdeznéd olyasvalakitől, hogy mire valók a tanulás segédeszközei, aki kudarcot vallott e téren? Az ilyen ember nem ismeri a választ a kérdésedre, hiszen ha képes lenne helyesen értelmezni ezen eszközöket, tanult volna belőlük.

Miért tanuljuk a Kurzust? A békéért, mely a szintek nélküliséget, a valós érzékelés stabilitását kíséri. Az ego gondolkodás az elkülönülésben való hiedelem, az áldozatiság, versengés, testek és minden, ami az önképet valósnak tekinti. Az ego összezavarja az elmét az okkal (tartalom) és okozattal (forma) kapcsolatban; eltereli az elmét önmagáról (tartalom) azáltal, hogy a figyelmét a képernyőn található képekre vonja (forma). A Szentlélek következetesen visszahoz mindent az elmébe, ami a képernyőn érzékelhető, ahol minden annak látható, ami: az elme téves hiedelmeinek és gondolatainak kivetüléseként. A Szentlélek csak az egységet látja, végül minden a jó érdekében összeáll, s csak kétféle gondolati rendszer van: a szeretet vagy segélykiáltás a szeretetért. Amikor a Szentlélek gondolatrendszerével lát az elme, akkor békében van. És az elme békéje az élet célja. Az álom állapotában az érzékelésed igen megbízhatatlan s folyamatosan változik. Az éberség állapotában tudatos lehetsz és nem azonosulsz az ego gondolatokkal, s mindent és mindenkit másképpen látsz. Amikor az elme megváltozik, az érzékelés megváltozik, és a világ, amit látsz, más, mint ahogy korábban láttad.

 

Elme

Az elme a szinteken felüli, az Elme van. Az elme megérinti önmagát. Nem kifelé hat. Az elme természetes állapotában mindig elvonatkoztat. Ám elméd egy része jelenleg természetellenes. E rész nem egységként tekint a dolgokra. Csak az egész szilánkjait látja.

T-18.VI.8.5-11 Az elme megérinti önmagát. Az elme nem egymástól eltérő, egymás felé kinyúló részekből áll, és nem kifelé hat. Önmagán belül nincsenek korlátai, és rajta kívül semmi sem létezik. Az elme mindent magában foglal. Teljes egészében magában foglal téged is: te az elmében létezel, és az elme benned létezik. Semmi más nem létezik sehol és semmikor.

T-18.VI.9.1-4 A tested rajtad kívül való, és úgy tűnik, csak körbevesz, elrekeszt téged testvéreidtől – távol tart téged tőlük, és távol tartja őket tőled. Ám ez a korlát nem létezik. Isten és az Ő Fia között nincsen korlát, és a Fiú csupán az illúziókban különülhet el Atyjától. Nem ez az ő valósága, hiába hiszi azt.

M-1.rész 161.2-5 Az elme természetes állapotában mindig elvonatkoztat. Ám elméd egy része jelenleg természetellenes. E rész nem egységként tekint a dolgokra. Csak az egész szilánkjait látja, mert csakis így alkothatja meg az általad látott részleges világot. A látás célja nem más, mint hogy azt mutassa neked, amit látni akarsz. Ahogy a hallás is csak az elméd által meghallani kívánt hangokat juttatja el a füledbe.

Így jöttek létre a különféle részletek. És most pont ezeket fogjuk használni a gyakorlat során. Átadjuk a Szentléleknek, hogy Ő más, az általunk adott feladatoktól eltérő célra használja e részleteket. A Szentlélek képes felhasználni azt, amit mi alkottunk, hogy más nézőpontból tanítson minket, és így mi is meglássuk, hogyan használhatunk mindent az eddigiektől eltérő módon.

Egyetlen testvéred az összes testvéredet jelenti. Minden elme magában foglalja az összes többi elmét, mert minden elme egy. Ez az igazság. De vajon egyértelművé teszik-e a gondolatok, hogy mi a teremtés értelme? Elhozzák-e neked a teljes tisztánlátást? Valószínűleg csupán üres szavaknak tűnnek számodra – ügyes, a megfelelő érzéseket keltő, de alapvetően meg nem értett, sőt, érthetetlen szavaknak. Mivel elméd arra tanította magát, hogy részletekben gondolkodjon, már nem képes felfogni az absztrakció mindent magában foglaló jellegét. Keveset kell látnunk, hogy sokat tanuljunk.

Látszólag a test az, ami korlátozza a szabadságunkat, szenvedést okoz, és végül kioltja az életünket. Ám a test valójában a félelem egy sajátságos formájának szimbóluma. A félelem csak jelképek által válthat ki reakciót, mert ezek értelmetlen dolgokat is szimbolizálhatnak. A szeretetnek nincs szüksége jelképekre, mivel a szeretet igaz. De a félelem ragaszkodik hozzájuk, mivel a félelem hamis.

.

Vágy

T.10.I.4. Ha teljes mértékben kívánod, egy csapásra emlékezni fogsz majd mindenre, mert teljes mértékben kívánni annyi, mint teremteni, és akaratod megszünteti majd az elkülönülést, egyaránt visszatérítve elmédet Teremtődhöz és teremtményeidhez. És ha megismered teremtményeidet, nem vágysz majd többé az alvásra, csak arra, hogy felébredj a boldogságra. Lehetetlenné válnak az álmok, mert az igazságot vágyod majd, és mivel ez lesz végre az akaratod, részesülsz is az igazságban.

.

Hiedelem

T.4.II.4. Gondolj csak az állatok kicsinyeik iránt érzett szeretetére, és arra, ahogy szükségét érzik annak, hogy megvédelmezzék őket. E szeretet annak köszönhető, hogy az állatok önmaguk részeinek tekintik a kölykeiket. Senki nem utasítja el az önmaga részének tartott dolgokat. Hasonlóan viszonyulsz az egódhoz, mint ahogy Isten viszonyul az Ő teremtményeihez – szeretettel óvod, és könyörületes vagy vele szemben. A legkevésbé sem meglepő, hogy így viszonyulsz az önmagad által megalkotott énedhez. Valójában a reakcióid nagyon hasonlítanak azokhoz a reakciókhoz, amelyekkel az önmagadhoz hasonlóan időtlen teremtményeidre reagálsz majd. A kérdés nem az, hogyan reagálsz az egódra, hanem az, minek hiszed magad. A hiedelmek az ego tárgykörébe tartoznak, és amíg különféle hiedelmek élnek benned az eredeteddel kapcsolatban, addig az ego nézőpontjából szemléled e kérdést. Ha többé már nincs szükséged a tanításra, egyszerűen ismerni fogod Istent. Az ego legmagasztosabb eszméje legfeljebb az lehet, hogy úgy hiszi, létezik másfajta érzékelés is. Ennek az az oka, hogy ez az ötlet, magában rejti a felismerést, miszerint az ego nem azonos a valódi Énnel.

T-1.VI.4.4 A létezést a hit által fogadod el.

T-1.VII.3.8 Hiszel abban, amit megalkotsz.

T-3.VII.4.10 Továbbra is a saját magad által alkotott képzetnek hiszed magad.

T-4.II.4.8 A hiedelmek az ego tárgykörébe tartoznak, és amíg különféle hiedelmek élnek benned az eredeteddel kapcsolatban, addig az ego nézőpontjából szemléled e kérdést.

T-4.II.4.10 Az ego legmagasztosabb eszméje legfeljebb az lehet, hogy úgy hiszi, létezik másfajta érzékelés is.

T-24.bevezetés.2.3-5 Egyetlen hiedelem sem semleges. Mindegyiknek hatalmában áll megszabni, milyen döntéseket hozz. Hiszen a döntések a hiedelmeid alapján meghozott következtetések.

.

Gondolat

T.1.I.12.2-3 A gondolatok egyaránt kifejezhetik a tapasztalás alacsonyabb rendű, testi szintjét, illetve a magasabb rendű spirituális szintet is. Egyes gondolatok a fizikai szintet, mások pedig a spiritualitást hozzák létre.

T-2.VI.2.6-7 Az igazság az, hogy felelős vagy azért, amit gondolsz, mivel csakis a gondolatok szintjén gyakorolhatod a választást. Tetteid mindig a gondolataidból fakadnak.

A gondolatok nem nagyok vagy kicsik, erősek vagy gyengék, hanem csupán igazak vagy hamisak.

.

A gondolatok rendszerezése:

T.7.VI.2.6-7 E hatalomnak azon képességed is részét képezi, amellyel döntésed szerint irányíthatod a gondolkodásodat. Ha nem hiszel abban, hogy képes vagy erre, megtagadod a gondolat hatalmát, és ezáltal erőtlenné teszed azt hiedelmeidben.

.

Érzelem

Csakis két érzelem létezik, a szeretet és a félelem, az egyiket te alkottad, a másik megadatott neked. Mindegyik egy látásmódot képvisel, és eltérő világok keletkeznek általuk.

M. 5. lecke: Soha nem az általam hitt dolog zaklat fel.

M. 12. lecke: Zaklatott vagyok, mert értelmetlen a világ, amelyet látok.

M. 23. lecke: Ha felhagyok a támadás gondolataival, megmenekülhetek az általam látott világtól.

T.3.VII.5.10-11 Ahogy egyre közelebb kerülsz a Kezdethez, olyannak éled meg a gondolati rendszered összeomlásától való félelmet, mint a halálfélelmet. Bár halál nem létezik, bizony létezik a halálba vetett hit.

T.4.IV.1.2 Azt, hogy az egód hangjára odafigyelsz, jól látni a jellemvonásaidból, az érzéseidből és a viselkedésedből.

.

Érzékelés

Amit az érzékelés lát és hall, valódinak tűnik, mert csak azt engedi be a tudatosságba, ami megfelel az érzékelő kívánságainak. Az érzékelés nem tény, hanem tükör. Így mindig saját elmém állapotának kivetített képét látom magam előtt.

T.4.IV.8.6 Hogy milyen sikeresen teszed ezt, azt saját érzéseid alapján ítélheted meg, mert ez az ítéletalkotás helyes módja.

.

Az elme 5 rétegének áttekintése részletesen

.

Érzékelés

Bevezetés: Amit az érzékelés lát és hall, valódinak tűnik, mert csak azt engedi be a tudatosságba, ami megfelel az érzékelő kívánságainak. Ez hozza létre az illúziók világát, egy olyan világot, mely állandó védelemre szorul, pontosan azért, mert nem valós. A világ, amit látunk, csupán saját belső állapotunkat tükrözi, a domináns eszméket, vágyakat és érzelmeket elménkben. „A kivetítés hozza létre az érzékelést.” Először befelé nézünk, eldöntjük, milyen világot szeretnénk látni, majd kivetítjük azt a világot kívülre, ezzel az igazsággá tesszük, ahogy mi látjuk. Azáltal tesszük valóságossá, hogy értelmezzük, amit látunk. Ha arra használjuk az érzékelést, hogy saját tévedéseinket igazoljuk vele – dühünket, támadó késztetéseinket, a szeretet hiányát bármilyen formában -, akkor egy gonosz világot fogunk látni, pusztítást, rosszakaratot, irigységet és kétségbeesést. Mindezt meg kell tanulnunk megbocsátani, nem azért, mert jók vagy könyörületesek vagyunk, hanem egyszerűen azért, mert amit látunk, nem valós. Eltorzítottuk a világot beteges védelmi mechanizmusainkkal, és ezért azt látjuk, ami nincs is ott. Ahogy megtanuljuk felismerni az érzékeléssel kapcsolatos tévedéseinket, azt is megtanuljuk, hogy elnézzük és megbocsássuk őket. Az érzékelés a test egy funkciója, ezáltal egy a tudatosságra vetett korlátot képvisel. Az érzékelés a test szemeivel lát és a test füleivel hall. Az érzékelés váltja ki a test által adott korlátozott reakciókat.

T-18.1.4. Te, aki azt hiszed, hogy Isten maga a félelem, csupán egyetlen behelyettesítést tettél. Ez a behelyettesítés számtalan formát ölt, mert az illúzióval helyettesíted az igazságot, a széttagoltsággal az egészséget.  Ez a behelyettesítés pedig annyira szétforgácsolttá, megosztottá, és még tovább osztottá vált, hogy már szinte lehetetlen érzékelni, hogy valaha egy volt, és ma is egy. Ez volt az egyetlen tévedés, amelyet valaha elkövettél – az, hogy az illúziót állítottad a valóság helyébe, az időt az örökkévalóság, és a halált az élet helyébe. Az egész világod ezen alapul. Minden általad látott dolog ezt tükrözi, és minden általad alkotott különleges kapcsolat e tévedés részét alkotja.

T-18.1.5. Talán meglepődsz, amikor azt hallod, mennyire különbözik a valóság attól, amit látsz. Nem ismered fel, milyen nagy ez az egyetlen tévedés. E tévedés oly hatalmas és oly hihetetlen volt, hogy szükségszerűen a teljes valótlanság világának kellett megszületnie belőle. Mi más születhetett volna? Ha szemügyre veszed őket, látni fogod, hogy már e tévedés szétforgácsolt aspektusai is meglehetősen félelmetesek. Ám az általad látott dolgok egyike sem mutatja meg számodra, milyen hatalmas volt az eredeti tévedés, amely látszólag kiűzött téged a Mennyországból, az egység nélküli érzékelés értelmetlen szilánkjaivá forgácsolta szét a tudást, és további behelyettesítésekre kényszerített.

T-18.1.6. Ez volt a tévedés első külső kivetítése. Megszületett egy világ, hogy elrejtse e tévedést, és ez a világ lett a vászon, amelyre kivetítetted a tévedést, ez a világ áll közéd és az igazság közé. Mert az igazság befelé terjed, ahol értelmetlen a veszteség eszméje, és csak a növekedés felfogható. Valóban különösnek találod, hogy egy fordított, feje tetején álló világ született meg a hiba kivetítéséből? Ez elkerülhetetlen volt. Hiszen az e világba eljuttatott igazság szükségképpen néma, és nem vesz részt a világ kialakulását eredményező őrült kivetítésben. Ne bűnnek nevezd ezt, hanem őrületnek, mert ez a világ mindig őrült volt, és mindig őrült is marad. Ne ruházd hát fel bűntudattal, mert a bűntudat arra utal, hogy a valóságban is megszületett ez a világ. És legfőképpen ne félj ettől a világtól.

T-1.II.6. A csodák csökkentik a tanuláshoz szükséges időt. A vízszintes síkon látszólag végtelenül sok időre van szükség ahhoz, hogy felismerjük, mindannyian egyenlőek vagyunk a Fiúi Minőségben. A csodák által azonban horizontálisról hirtelen vertikálisra változik a látásmódod.

T-1.III.6. Mindig arra reagálsz, amit érzékelsz, és ennek megfelelően is viselkedsz. Az Aranyszabály arra kér, hogy éppúgy tedd semmissé testvéreid hibáját, ahogy arra vágysz, hogy ők semmissé tegyék a tiédet. Ez pedig azt jelenti, hogy mindkét érintett személynek pontos érzékeléssel kell bírnia. Az Aranyszabály a megfelelő viselkedés szabálya is egyben. Csak akkor viselkedhetsz megfelelő módon, ha helyesen érzékelsz. Mivel felebarátoddal ugyanazon család egyenlő tagjai vagytok, érzékelésetek határozza meg a cselekedeteiteket. Saját szentséged érzékeléséből kitekintve kell érzékelned testvéreid szentségét.

T-1.VI.1.6-10 Az „elkülönülésig”, azaz a „bűnbeesésig” nem létezett hiány. Egyáltalán nem létezett szükség. A szükség mindig akkor jelentkezik, ha becsapod magad. Az ember mindig az általa felállított igényrendszer szerint cselekszik. E rendszert pedig az önmagáról alkotott érzékelése határozza meg.

T-1.VI.2 Valójában az Istentől való elkülönültség érzete az egyetlen helyreigazítandó hiány. Ha nem torzítottad volna el az igazságérzékelésedet, és nem érzékelnéd úgy, hogy hiányt szenvedsz valamiben, soha nem született volna meg az érzés. A szükségek rendszerének gondolata azért jött létre, mert ezt az alapvető hibát elkövetve eleve egymástól eltérő igényekkel rendelkező szintekre osztottad önmagad. Ha újra egyesíted ezeket a részeket, teljes egésszé válsz majd, és ennek megfelelően egységesek lesznek az igényeid is. Az egységes igények pedig egységes cselekedetekre vezetnek, mivel így megszűnik az ellentmondás.

T-1.VII.2.4-5 A testednek akkor veszed a legtöbb hasznát, ha kitágítod segítségével az érzékelésedet, hogy szert tehess a fizikai szem számára elérhetetlen valódi látásra. A test csak annyiban hasznos, amennyiben megtanít téged erre.

T-1.VII.3.1-2 A képzelet a látás eltorzult formája. A képzelgések mindig eltévelyedések, mert mindig szerepet kap bennük a valótlanság eltorzult érzékelése.

T-2.III.3.6-10 Végül – ha csak bizonytalanul is – mindenki elkezdi felismerni, hogy léteznie kell egy jobb módszernek. És amikor ez a felismerés megalapozottabbá lesz, egyfajta fordulóponttá válik majd. Amikor ez megtörténik, automatikusan újra feléled a spirituális látás, ugyanakkor egyre kevesebbet fektetsz majd a fizikai látásba. Az érzékelés e két szintjébe történő befektetés arányainak megváltozását általában konfliktusként, sőt, néha roppant heves konfliktusként éled meg. A végkimenetel azonban olyan bizonyos, akár maga Isten.

T-2.III.4 A lelki szemek szó szerint képtelenek meglátni a hibákat, és csupán a Vezeklést kutatják. A fizikai látás által kutatott megoldások mind semmivé oldódnak. A spirituális látás befelé tekint, és azonnal felismeri, hogy az oltárt megszentségtelenítették, hogy helyre kell állítani, és meg kell oltalmazni. Mivel tökéletesen tudatában van a megfelelő védekezésnek, nem foglalkozik a többi védelmi formával, és a hibák helyett az igazságot szemléli. Mivel ez a látás roppant erős, az elmét is szolgálatába állítja. Ez visszaállítja az elme erejét, így az elme egyre kevésbé képes tolerálni a halogatást, mivel felismeri, hogy az csak további szükségtelen fájdalomhoz vezet. Ennek eredményeképpen az elme egyre inkább fogékonnyá válik arra, amit korábban csupán apró kellemetlenségként érzékelt.

T-3.II.2.5 Az ártatlan vagy valós érzékelés annyit tesz, hogy hogy soha nem érzékelsz tévesen, és mindig a valót látod. Egyszerűbben fogalmazva azt jelenti, hogy soha nem látod, ami nem létezik, és mindig látod, ami létezik.

T-3.II.3.5 Ha kizárólag az igazság létezik, az ép elme kizárólag tökéletességet láthat.

T-3.II.6.1-3 A torzulások úgy igazíthatók helyre, ha megvonod tőlük a beléjük vetett hitedet, és csupán abba fektetsz be, ami igaz. A valótlant nem teheted valóssá. Ha mindenben, amit érzékelsz, hajlandó vagy elfogadni a valót, hagyod, hogy az valóssá váljon számodra.

T.3.III.1 Mind ez idáig az érzékelésre helyeztük a hangsúlyt, és csak keveset szóltunk a tudásról. Ez pedig azért van, mert mielőtt bármit is megtudhatnál, először az érzékelésedet kell helyreigazítani. Tudni annyi, mint bizonyosnak lenni. A bizonytalanság mindig a tudás hiányát jelzi. A tudás hatalom, mert bizonyos, a bizonyosság pedig erő. Az érzékelés időleges. Mivel az időbe és térbe vetett hit jellemzője, hogy egyaránt ki van téve a félelemnek és a szeretetnek is. A téves érzékelés félelmet eredményez, a valós érzékelés pedig szeretetre vezet, ám egyik sem hoz bizonyosságot, mivel minden érzékelés különbözik a többitől. Ezért van az, hogy az érzékelés nem tudás. A tudás alapját a valós érzékelés képezi, a tudás azonban az igazság megerősítése, és meghalad minden érzékelést.

T-3.III.2.2-9 Felismerni annyit tesz, mint „újra tudni”, ez a kifejezés pedig arra utal, hogy korábban már rendelkeztél ezzel a tudással. Sokféleképpen láthatsz, mert az érzékelés együtt jár az értelmezéssel, azaz nem teljes, nem egész és nem következetes. Mivel a csoda az érzékelés egy adott módja, a csoda szintén nem tudás. A csoda a helyes válasz a kérdésre, ám aki tud, az nem kérdez. Az illúziók semmissé tételének első lépése az, hogy megkérdőjelezed őket. A helyes válasz, a csoda aztán helyreigazítja az illúziókat. Mivel az érzékelés változik, egyértelműen függ az időtől. Az adott pillanatbeli érzékelésed meghatározza, hogy mit teszel, a cselekedeteknek pedig az idő keretein belül kell végbemenniük.

T-3.III.3.1 A kérdéseket feltevő elme az idő keretein belül érzékeli önmagát, ezért a jövő válaszait kutatja.

T-3.III.4. A valós látás a spirituális látás természetes érzékelésmódja, ám ez még továbbra is inkább csak helyreigazítás, mint tény. A spirituális látás jelképes, így nem lehet a tanulást elősegítő eszköz. Mindazonáltal olyan eszköz, amely elvezet a helyes érzékelésre, azaz a csodák sajátságos tartományába tartozik. „Isten látomása” sokkal inkább csoda, mintsem kinyilatkoztatás. Már maga az a tény is eltávolítja e tapasztalást a tudás birodalmától, hogy az érzékelés is szerepet kap e folyamatban. Ezért van az, hogy a látomások, legyenek bármennyire is szentek, sosem maradandóak.

T-3.III.5.9-13 Az érzékelés, a csodák és a cselekvés szoros kapcsolatban állnak egymással. A tudás a kinyilatkoztatás eredménye, és csakis gondolatokra vezet. Az érzékelés még a leginkább spirituális formájában is magában foglalja a testet. A tudás a belső oltártól származik, és bizonyosságának köszönhetően időtlen. Érzékelni az igazságot nem ugyanaz, mint tudni azt.

T-3.III.6 A helyes érzékelés elengedhetetlen ahhoz, hogy Isten közvetlen módon kommunikálhasson az Ő oltárával, amelyet Ő maga emelt Fiában. Itt kifejezheti az Ő bizonyosságát, tudása pedig kérdések nélkül is békét hoz. Isten nem idegen Fiai előtt, és Fiai sem idegenek egymás előtt. A tudás megelőzte az érzékelést és az időt is, és végül a helyükbe is lép majd. Ezt jelenti valójában az, hogy „Én vagyok az Alfa és az Omega, kezdet és vég”, és az, hogy „mielőtt Ábrahám lett, én vagyok”. Az érzékelés megszilárdítható, és az érzékelést bizony meg is kell szilárdítani, a tudás azonban szilárd.

T-3.IV.1.5-9 Az érzékelés mindaddig nem létezett, amíg az elkülönülés által meg nem jelentek a különböző fokozatok, aspektusok és időközök. A szellemnek nincsenek szintjei, és minden konfliktusért a szintek képzete felelős. Csak a Szentháromság Szintjei képesek az egységre. Az elkülönülés által életre hívott szintek csupán konfliktusra képesek. Ez azért van, mivel e szintek mit sem jelentenek egymás számára.

T-3.IV.2 Az érzékelés szintje, a tudatosság volt az első repedés, amely az elkülönülés után megjelent az elmében, teremtő helyett inkább érzékelővé változtatva azt. A tudatosságot helyesen azonosítjátok az ego tartományaként. Az ego nem más, mint egy bomlott elméjű kísérlet arra, hogy ne olyannak lásd magad, amilyen vagy, hanem amilyen lenni szeretnél. Azonban csakis olyannak ismerheted meg magadat, amilyen vagy, mivel kizárólag ebben lehetsz bizonyos. Minden egyéb valóban megkérdőjelezhető.

T-3.IV.3 Az ego az elkülönülés utáni én kérdéseket feltevő, nem teremtett, de megalkotott része. Az ego képes arra, hogy kérdéseket tegyen fel, ám arra már nem, hogy érzékelje a jelentőségteljes válaszokat, mert e válaszok a tudást is magában foglalják, és érzékelhetetlenek. Az elme így összezavarodik, mert csak az Egységes Elme lehet mentes a zavarodottságtól. Az elkülönült vagy megosztott elme szükségképpen zavarodott. Szükségképpen bizonytalan a valóságot illetően. Az ilyen elme mindig az ellentmondás állapotában van, mert nincs összhangban önmagával. Önnön aspektusai így idegenné válnak egymás számára, és pontosan ez a lényege annak a helyzetnek, amelyben megjelenik a félelem, és amelyben bármikor bekövetkezhet a támadás. Tekintve, hogy milyennek érzékeled magad, minden okod megvan arra, hogy félj. Ezért van az, hogy mindaddig nem tudsz elmenekülni a félelem elől, amíg fel nem ismered, hogy önmagadat nem te teremtetted, nem is teremthetted te. Soha nem teheted igazzá tévképzeteidet, hibáid pedig nem érhetnek fel teremtéseidhez. Ezért van az, hogy végül mindig az elkülönülés meggyógyítása mellett döntesz majd.

T-3.IV.4. Ne keverd össze a helyes elmeállapotot a tudó elmével, mert az előbbi kifejezés csak a helyes érzékelésre alkalmazható. Éppúgy lehetsz épelméjű, mint bomlott elméjű, elméd létezhet a helyes és a téves állapotban is, és mindkét állapotnak vannak fokozatai, ami egyértelműen bizonyítja, hogy a tudás nem kap szerepet ezen állapotokban. Az „épelméjű” kifejezést a „bomlott elme” helyreigazításaként használjuk, és az elmének a helyes érzékelést kiváltó állapotára utal. Ez az állapot fogékony a csodákra, mert meggyógyítja a téves érzékelést, és – tekintve, hogyan érzékeled magad most – ez valóban csoda.

T-3.IV.5. Az érzékeléssel bizonyos mértékben mindig együtt jár az elme téves használata, mert az elme ilyenkor a bizonytalanság tartományában jár. Az elme roppant aktív. Amikor az elkülönülést választja, az érzékelést választja. Mindaddig csak a tudást óhajtja. E választás után már csak kétértelmű döntésekeket hozhat, a kétértelműségből pedig egyedül a tiszta érzékelés jelenti a kiutat.

T-21.V.1.7. Az érzékelés csupán választás, nem tény. Ám sokkal több múlik e választáson, mint azt jelenleg hinnéd. Mert csak azon múlik, minek hiszed magadat, milyen hangokat hallasz meg, milyen látványokat választasz. Az érzékelés mindig a döntésed mellett tesz tanúbizonyságot, nem a valóság mellett.

T-21.V.8. A hit, az érzékelés és a hiedelem mind félrevezethető: ezen eszközök egyaránt szolgálhatják a nagy csaló és az igazság szükségleteit is. Az értelemnek azonban egyáltalán nincs helye az őrületben, és nem igazítható az őrület céljához. A hit és a hiedelem erős az őrületben, és az elme által nagyra értékelt dolgok felé irányítja az érzékelést. Az értelem azonban nem vesz részt ebben. Mert ha megjelenne az értelem, azonnal összeomlana az érzékelés. A bomlottságban nincs értelem, mert a bomlottság léte teljes egészében az értelem hiányától függ. Az ego soha nem hasznosítja az értelmet, mert a létezését sem ismeri fel.

TK-19.5. Fohászkodj hát Isten igazságosságához, és ne keverd össze az Ő kegyelmét az őrületeddel. Az érzékelés mindig megalkotja az elme által látni kívánt képeket. Ezt ne feledd. Csak a te döntéseden múlik, a Mennyek Országát vagy a poklot jelenti-e számodra ez a tény. Isten örökkévaló, pártatlan igazságossága a Mennyországra mutat. Elfogad minden elébe tárt bizonyítékot, és mindig a maguk teljességében vizsgálja meg azokat.

M-II.rész, 304.1.3-4 Az érzékelés nem tény, hanem tükör. Így mindig saját elmém állapotának kivetített képét látom magam előtt.

.

Érzelem

T-13.V.1. Korábban azt mondtam, csakis két érzelem létezik: a szeretet és a félelem. Az egyik változatlan, mégis folyamatosan áramlik, az örökkévaló által felajánlva az örökkévalónak. És kiterjed ezen áramlás során, mert a szeretet egyre csak növekszik, ha adják. A másik érzelem számtalan formában nyilvánulhat meg, mert az egyéni illúziók tartalma nagyon eltérő, egy dolog azonban közös bennük: mindegyikük bomlott. Soha nem látott látványok, és soha nem hallott hangok alkotják őket. Olyan egyéni világot alkotnak, amelyet nem oszthatsz meg testvéreiddel. Mert e káprázatok csakis alkotóik számára bírnak értelemmel, így egyáltalán nincs is értelmük. E világokban a káprázatok teremtője mindig egyedül jár, hiszen csakis ő érzékeli ezen illúziókat.

T-13.V.2. E világok azért különböznek egymástól, mert mindenki a saját egyéni múltjából vett alakokkal népesíti be őket. Ám az adott személy által látott alakok soha nem voltak valódiak, mert csakis az ő testvéreire adott reakciói alkotják őket, és nem tartalmazzák azok reakcióit. Következésképpen alkotójuk nem látja, hogy ezen alakokat ő hívta életre, és így azok nem teljesek. Mert e figurák mellett senki sem tesz tanúbizonyságot, hiszen csakis egyetlen elkülönült elme érzékeli őket.

T-13.V.3. A bomlott emberek különös és homályos alakokon keresztül viszonyulnak bomlott világukhoz. Mert ők csak azokat látják meg, akik ezen alakokra emlékeztetik őket, és csak velük állnak kapcsolatban. Így hát jelen nem lévő személyekkel kommunikálnak, és e személyek felelnek nekik. Ám e válaszokat csakis az ezen alakokhoz folyamodó személy hallja, és csakis ő hiszi azt, hogy válaszokat kapott. A kivetítés érzékelést teremt, ls nem láthatsz ezen érzékelés mögé. Saját egyéni világod homályos alakjait láttad meg a te testvéreidben, így újra és újra támadást intéztél ellenük. Így cselekedvén azonban először önmagad ellen kell támadást intézned, mert az általad megtámadott dolog nem valaki másban lakozik. Csakis a te elmédben valós az, és ha mások ellen intézel támadást, szó szerint olyasvalakit támadsz, aki nincs jelen.

T-13.V.10. Csupán két érzelem lakozik benned: az egyiket te alkottad, a másik pedig úgy adatott neked. Mindkét érzelem egy látásmód, és látásaikból eltérő világok kelnek életre.

M-I. rész, 189.5. Vajon te mit szeretnél látni? Megadatott neked a döntés. De tanuld meg, és soha ne feledd a látás törvényét: mindig azt látod, amit önmagadban érzel. Ha helye van a szívedben a gyűlölségnek, egy félelmetes világot látsz, amelyet a kegyetlen halál tart csontkarmú kezében. Ha Isten Szeretetét érzed magadban, a kegyelem és szeretet világát látod majd.

T-19.IV.A.11. A szeretet nyájasan küldi ki hírnökeit, akik a szeretet és a szelídség üzeneteivel térnek vissza. A félelem nyersen ráparancsol hírnökeire, hogy kutassák fel a bűntudatot, hogy a gonoszság és a bűntudat minden általuk fellelt morzsáját tartsák becsben, és terítsék őket tisztelettel uruk és parancsolójuk elé. Az érzékelés nem szolgálhat egyszerre két urat, mivel mindkettő másfajta, más-más nyelven szóló üzenetekre vágyik. A szeretet tudomást sem vesz arról, ami a félelmet táplálja, és meglátni is képtelen azt, amit a félelem követel. A szeretet nyájas érzékeléséből teljes egészében hiányzik az az erőszakos vonzerő, amelyet a bűntudat a félelemre gyakorol. Amire a szeretet tekint, az teljes mértékben értelmetlen és jószerivel láthatatlan a félelem számára.

T-19.IV.A.12. Az e világi kapcsolatokat az a látásmód eredményezi, amellyel a világot szemléled. Látásmódodat pedig az határozza meg, hogy melyik érzelmet kéred meg arra, hogy küldje ki hírnökeit kutatóútra, ahonnan üzenetekkel térnek majd vissza. A félelem hírnökeinek a rettegés a tanítómesterük, és megremegnek ijedtükben, amikor gazdájuk szólítja őket. Mert a félelem még a barátaival szemben is könyörtelen. Hírnökei bűntudatosan oldalognak el megkeresni a bűntudatot, mert gazdájuk hidegben tartja, éhezteti és kegyetlenné neveli őket, és csak azt adja nekik táplálékul, amit ők maguk elhoznak neki. A bűntudat legapróbb szilánkja sem kerülheti el éhes tekintetüket. A bűn utáni vad hajszájuk során lecsapnak minden élő dologra, amit csak meglátnak, és sikítozva mesterük elé cipelik, hogy aztán felfalhassák őket.

T-19.IV.A.13. Ne küldj ki vad hírnököket a világba, hogy lecsapjanak a valóságra. Csak csontokból, bőrből és húsból szőtt szavakat hoznak majd neked. E hírnököket arra képezték ki, hogy a megronthatót kutassák, és elpusztult, rtohadó dolgokkal teli pofával térjenek vissza gazdájukhoz. Számukra e dolgok minősülnek gyönyörűnek, mert ezek csillapítani látszanak vadul kínzó éhségüket. Hiszen eszüket vette a félelem fájdalma, és azt ajánlják fel gazdájuknak, amit az becsesnek tart, így igyekezvén elkerülni a megtorlást.

T-19.1V.A.14. A Szentlélek megadta neked a szeretet hírvivőit a félelmen nevelkedett hírnökök helyett. E hírvivők éppoly lelkesen igyekeznek elhozni neked azt, amit nagyra tartanak, akár a félelem hírnökei. Ha kiküldöd őket, csak azt látják majd meg, ami feddhetetlen és gyönyörű, ami szelíd és kedves. Gondosan ügyelnek arra, hogy a legapróbb könyörületes tett, a megbocsátás legkisebb megnyilvánulása, a szeretet leglágyabb lehelete se kerülje el figyelmüket. És visszatérnek majd hozzád az általuk előtalált boldog dolgokkal, hogy szerető módon megosszák veled. Ne félj hát tőlük! A megváltást ajánlják fel neked. Az ő üzenetük a biztonság üzenete, mert ők egy nyájas világot látnak.

T-19.1V.A.15. Ha csak a Szentlélek által neked adatott hírnököket küldöd ki, ha csak az ő üzenetüket várod, többé sehol nem látsz majd félelmet. A világ átalakul majd: megtisztul minden bűntudattól, és lágyan végigsimít rajta a szépség. A világban csak az a félelem található meg, amellyel te megtöltöd.

M-I. rész, 5.1. Soha nem az általam hitt dolog zaklat fel. … A megélt zaklatottság lehet félelem, aggodalom, csüggedés, szorongás, harag, gyűlölet, féltékenység és számos más forma, amelyeket mind különbözőnek érzékelsz. Ez persze nem igaz.

M-6. Valami olyasmi miatt vagyok zaklatott, ami nincs is.

M-7. Csakis a múltat látom.

M-12. Zaklatott vagyok, mert értelmetlen a világ, amit látok.

M-13. Az értelmetlen világ félelmet vált ki bennem, mert azt hiszem versengek Istennel.

M-23. Ha felhagyok a támadás gondolataival, megmenekülhetek az általam látott világtól.

.

Folytköv

Folytköv

Comments are closed.