Kérdésed van? info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása és az önismeret » Elvárás-másnaposság

Elvárás-másnaposság

nincs menekvés  a szeretet elől

Az elmúlt héten, természetesen pont jókor, bekerült a tudatosságomba egy új könyv, aminek a címe szó szerinti fordításban Elvárás-másnaposság. Davidék látogatása csodálatos volt, nagyon jól sikerült mindenféle tekintetben. Ez egy 10 hónapos projekt volt számomra, miközben kiléptem minden szinten a múltbéli referenciákból, hogy mire vagyok képes. Ez is bizonyítja, hogy amit mindig mondtak nekünk, hogy képzés kell, papír kell, az nem igaz! Csak egy újabb hiedelem. Ha hív az Inspiráció, ha valami lelkesít, az mutatja, hogy dolgod van vele! Én nem tanultam iskolában se rendezvényszervezést, se fordítást, se tolmácsolást. Viszont mélyen éreztem rá az inspirációt, és belevágtam. Rengeteg örömöt leltem ebben a folyamatban, az elmúlt hónapokban, és persze számos alkalommal lépésről lépésre tolódott ki a komfortzóna, mostanában úgy hívom ezt, hogy az Inspiráció követése által kinyújtózom az énkoncepcióból, abból, amit magamról és a világról gondolok. Mert az nem a valóság, csak hiedelmek gyűjteménye, és amikor követjük az Inspirációt, akkor gyakran azon kaphatjuk magunkat, hogy magunkra sem ismerünk, mondván, sose gondoltuk, hogy képesek vagyunk erre…

Szeretném azért Veled megosztani a múlt hetem sötétségét is. Megmondom neked őszintén, rég voltam már ilyen hullámvölgyben. Ahogy írtam, rengeteg örömöm leltem ebben a projektben, viszont tudatalatt végig ott volt egy minta, amire nagyon erősen kondicionálva van az elme: hogy ha véget ér ez a projekt, akkor jön az örökké tartó boldogság, az óriási katarzis, ami soha nem fog elmúlni. Egyáltalán nem is volt benne a tudatosságomban, hogy van egy ilyen elvárásom ezzel az egésszel kapcsolatban. Persze miután minden lezajlott, borult a bili. 🙂 Mert elmaradt a nagy katarzis. Sőt, inkább az jött, hogy most hogyan tovább? És mi értelme az egésznek, semmi sem segít? Blablabla…

És micsoda ajándék volt ez az elmúlt hét! Rengeteg minden felemelkedett a tudatosságba múltbéli hasonló sztorikkal kapcsolatban: amikor befejeztem különböző képzéseket, amiktől ugyanezt vártam, csak akkor tudatos meggyőződéssel. Ha elvégzem a marketing mesterképzést, beköszönt a boldogság. Ha elvégzem a személyi edzői képzést, akkor elérkezik a boldogság. Ha lesz egy pasi, aki szeret és elfogad, akkor elérkezik a boldogság. És marad is. Mind pipa. A rövid ideig tartó boldogsághullám után azonban jött a csalódottság. Hát csak ennyi lenne? Valami nincs rendben. Talán a következő projekt? Mit csináljak, hogy boldog legyek?

És most ezzel a Kvantumszeretet turné projekttel (melynek hanganyagait és videóanyagait itt találod) ráláttam erre a mintára. Látni a mintát már önmagában gyógyító. És felismerődött, hogy ha a boldogságot a jövőbe vetítjük, az mindig csalódottsággal jár. Minden, amire vágyunk, itt van, ebben a pillanatban. Pontosan ott vagyunk, ahol lennünk kell, és minden adott a boldogsághoz. A körülményektől és a formától függetlennek kell lennie a boldogságnak, különben tényleg cseszhetjük. Ha nem független a boldogságunk és békénk a körülményektől, akkor tényleg a világ áldozata vagyunk, és ez nem lehet igaz. Abban van választási lehetőségünk csak, hogy az ego/félelem vagy a Lélek/megbocsátás szemüvegén keresztül tekintünk-e arra, ami történik. Az öröm itt van abban, ami éppen történik, és nem valamilyen végeredmény hozza, amit ki kell érdemelnünk, amiért a szó szoros értelmében tenni kell.

Volt egy időszak látszólag az életemben, amikor az értékemet abban láttam, hogy mit birtoklok. Ez kezdett átalakulni azzá, hogy abban láttam az értékemet és persze másokét is ebből kifolyóan, hogy mit csinálok. Ez éppen olyan fájdalmas, mint az előző, és az állandó elfoglaltság, tenni akarás ered belőle. Ilyenkor van az, hogy meg akarjuk menteni a világot a cselekvés által. Ha azonban abban hiszünk, hogy meg kell menteni a világot, akkor nem a Szentlélekkel tekintünk rá, és az ebből eredő cselekvés a téves érzékelésen alapul. Nem kell megmenteni senkit sem. Minden tökéletes, minden egyes pillanatban. És mindez nem azt jelenti, hogy nem történik meg a cselekvés, hiszen történik magától, mi csak hátraléphetünk, és a Szentlélek perspektívájából figyelhetjük mindazt, ami kibontakozik. Mindaddig, míg ez nincs ott tapasztalati szinten, addig ezek csak üres szavak, és lehet rajta vitatkozni, belekötni. Azt biztosan érzem a szívemben, hogy amíg azt hisszük, hogy meg kell menteni a világot, az embereket, addig mi magunk szorulunk Segítségre.

Az értékünk a puszta létezésünkben van. Nem kell bizonyítanunk semmit. Nem kell tennünk, mondanunk hozzá semmit. Az értékünk a Forrásunkból fakad, Istenből.  Emlékeztetőnek ajánlom ezt a cikket erről a témáról.

Tedd fel hát magadnak a kérdéseket:

  • Miről/kiről hiszem azt, hogy majd boldogságot hoz nekem, ha megszerzem, elérem, megcsinálom?
  • Milyen dolgokat csinálok azért, hogy értékesnek érezzem magam?
  • Mi az, amivel az értékemet próbálom bizonyítani magam ás mások előtt?

.

Ha tetszett az írásom, kérlek, oszd meg másokkal is! 🙂

Ha megosztod gondolataid a kommentek között, azt örömmel fogadom! 🙂

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé.