Írj nekem! info@kozmaalexandra.hu

Home » A Csodák Tanítása » Megmozdulás a Lélekkel – Tibeti jóga

Megmozdulás a Lélekkel – Tibeti jóga

A spirituális utam leírásában olvashattad, hogy régen néptáncoltam, aztán aerobic edzőként is tevékeny voltam, és nagy örömöm leltem a mozgásban évekig. Rendkívül aktív és pörgős életmódot éltem, állandóan jöttem-mentem a spirituális utam elején is, amikor elkezdtem megismerni a spirituális igazságokat intellektuális szinten, ám a körülményeim, a kapcsolataim nagy része még a régi értékeimet tükrözték.

De az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy ponton túl, amikor már annyi spirituális információt magamba szívtam, amennyit csak tudtam, mint egy szivacs, akkor jött az a szakasz, hogy a világ által merésznek tartott lépéseket tettem meg, ahogy a Szentlélek elkezdte az elmém és a körülményeim is kitekercselni lépésről lépésre a testtel való azonosulásból, az elkülönült énben való hiedelemből és abból a hiedelemből is, hogy a világ objektív és valós lenne. Mégis a nagy, belső, érzelmi munka csak később kezdődött, amikorra begyűjtöttem a spirituális kontextust, ami támogatott a nehéz, intenzív időkben, amikor minden összedőlni látszott.

Úgy tűnik, az ego, az elképzelések arról, hogy mi tenne a forma és a körülmények szintjén boldoggá, még egy bőrt lehúzott mindenről! Ha nem világi karrier a multiknál, akkor spirituális karrier, mint tanító; vagy guru mellett, spirituális közösségben élő. Ha nem férfi-nő sima párkapcsolat, akkor még mindig ott van a különleges, spirituális férfi-nő kapcsolat. Ha nem sima barátságok, akkor miután lecserélődtek a régi barátságok, akkor kialakultak a kötődések a spirituális barátságok terén.

Mint mindig, az elképzelések összedőlése hozta el a felismerést, hogy valóban nincs boldogság a körülményekben. Mert megtapasztaltam az álmaimat és elképzeléseimet, valóra váltak úgymond, aztán ahogy minden forma jön és megy, ezek is jöttek és mentek. És mondhatni, teljesen egyedül maradtam. Látszólag. Mert ahogy eltűntek a testek körülöttem, és a Szentlélek visszavezetett a biológiai családomhoz 1 éve szeptemberben, akkor kezdődött a belső, érzelmi gyógyulásom következő szakasza. Múltbéli asszociációk, tapasztalatok miatt ezt kerültem a leginkább! Hogy szembenézzek a tinédzserkori, keserű élményekkel, a kisvárossal, a családommal.

Mióta kb 2 és fél éve felhagytam az edzéssel is, mert annyi világi elképzelés kötődött hozzá, hogy mire való, hogy mi történne velem edzés nélkül, ismét az volt a következő lépés, mint annyiszor, hogy teljesen elengedtem a formát, mert akkor nem szolgált már többé, és éreztem is, mert eltűnt belőle az öröm. Ezért nem is volt nehéz elengedni. Egyértelmű következő lépés volt 2014 decemberében.

Azért írok dátumokat, hogy ha hasonló történik Veled, akkor tudd, hogy minden rendben van, és a spirituális útnak egy olyan szakasza történik talán Veled is, ami nálam lezajlott. És ez rendben van, nem kell félned, csak engedned, hogy történjen, és nem kapaszkodni abba, ami régen volt a tapasztalásod.

Szóval 2015-től a fizikai erőm, energiám nagyon elkezdett apadni. Nem is kívántam a testmozgást, és nem is lett volna energiám, se aerobicozni, se táncolni, amit annyira szerettem, se bármi hasonlót úgy, mint korábban. Olybá tűnik most, hogy az energiám át lett irányítva a belső gyógyulásra, az érzelmi gyógyulásra. És talán abban is támogatott az alacsonyabb energiaszint, hogy egyre inkább képtelen lettem kompromisszumokra, és olyan tevékenységekre, amik nem ezt a gyógyulást támogatták. Egyre kevésbé tudtam bármilyen kapcsolatot fenntartani, ami nem ezt a belső gyógyulást, a félelem elengedését szolgálta. Nem volt erőm hozzá! 🙂

Rengeteget aludtam, gyakran napi 12-14 órát. Persze, ekkor ezt megtehettem, mert eddigre a Szentlélek Útmutatása nyomán nem igazán voltak világi kötelezettségeim. Nem volt munkahelyem, persze nincs úgymond saját családom, gyerekem se, se karrierbeli kötelezettségeim. És hangsúlyozom, mert sokszor hallottam ilyenkor, hogy persze, ezt azért tehetem meg, mert ilyenek a körülményeim. És valóban, a spirituális utunk egyénre szabott, ezért a gyakorlatias lépések a Lélektől is. A formát nem lehet összehasonlítani. Viszont a valódi megbocsátás, a félelem elengedése az az univerzális út, melyen együtt járunk. Minden azért történt így, mert én ezt választottam Lényem mélyéről, még akkor is, amikor a tudatos elme mást mondott.

Visszatérve az alváshoz… Alváskor mindig meginvitálom a Szentlelket, hogy használja az éjjeli álmokat is gyógyulásra. A sok alváson túl, napközben is gyakran le kellett pihennem, lefeküdni, ágyban bebugyolálni magam, mert fáztam. Éreztem, ahogy tisztulnak ki a régi energiák belőlem, és hogy a pihenéssel vagyok a leggyengédebb magamhoz.

Ezalatt az időszak alatt gyakran visszasírtam a régi energiaszintemet, hiányzott az a sok-sok energia, lelkesedés a jövőbeli célok iránt. Ez mind eltűnt. Egy belső átalakulás zajlott, és persze zajlik még mindig.

A fókuszom átkerült a formáról a megbocsátás szándékára. A jól tudom elméről a belátásra, hogy nem tudok valójában semmit, nem tudom, mi mire való. A fókuszom átkerült a jövőről a jelen imájára: Mit jelent a megbocsátás most? Mit jelent a Szeretetet tanítani most?

Ezért az elmúlt 1 évet nagyrészt egyfajta modernkori remeteként töltöttem itt a gyerekkori kisvárosomban, a szüleimmel. Nem sokat mozdultam ki, teljesen befelé indultam el. Az elmetréningemet támogató tevékenységek azok lettek, amiket korábban mindenáron kerülni igyekeztem: a házi munka, a földdel való munka – kertészkedés. Nagy csoda, hogy az, amikkel kapcsolatban a múltbéli asszociációm a rabszolgaság volt, most már a hála, egyszerűség, bőség szimbólumai lettek.

Ez év tavasza felé kezdtem el intenzíven érezni, hogy ez a testi gyengeség, fáradtság már biztosan nem szolgálja tovább a gyógyulást. Úgy éreztem, hogy pangó energiák vannak bennem, és azt kezdtem el hallani belül: megmozdulás. Elkezdtem kirándulgatni, sokat lenni a természetben, a szüleimmel kertészkedni, zarándoklatra is vitt a Szentlélek, és elkezdtem hívást érezni a jógára. A jógát régen is próbáltam, de akkor még túlságosan nyugtalan volt az elmém, és olyan mozgásforma támogatóbb volt, ami pörgősebb volt. Most már látom ennek tökéletességét is.

Mindemellett folytattam az elmetréninget, másfél év kihagyás után újrakezdtem negyedszer is A csodák tanítása leckéit, s most egészen másképpen landoltak bennem a leckék. Sok minden, ami régen csak intellektuális információ volt, tapasztalativá lett, így újabb és újabb rétegeit tudtam felfedezni Jézus tanításainak. Folytattam A Szív Útja fordítását, mely ugyancsak Jézustól érkezett hozzánk, és nemrégen befejeztem a fordítást. A teljes könyv elérhető, és A csodák tanításához hasonlóan 1 éves tanulmányozási ideje van (nálam a fordítással együtt majdnem 2 évig tartott végigérni rajta). És ami egyre nagyobb örömöt okoz, mindig megérkezik a módja annak is, hogyan tudom a gyakorlatba átültetni az eszméket, a megbocsátást.

Tehát ha fáradtság vagy fájdalom jelenik meg bennem, akkor tudom, hogy valójában ennek semmi köze a testhez. Az elmémben megtartott tudatos vagy tudattalan hiedelmekhez van köze, melyek nem hasonlatosak a Szeretethez. Így mindig figyelem, hogy ha neheztelés jelenik meg bennem, ha a meg-kell-csinálni érzése jelenik meg. Folyamatosan tanulom és gyakorlom, hogy méltó vagyok arra, hogy ilyenkor megálljak azonnal, szünetet tartsak, és a Szentlélekhez forduljak segítségért: mi az, ami gyakorlati szinten valóban szolgál most mindenkit? Tényleg ezzel a tevékenységgel kell-e most lennem?

És mivel mindig szerettem a mozgást, éreztem, hogy nem az elmémből, hanem a Szívemből szól most a vágy, az ima:

Hozd vissza az életembe a mozgást! Segíts, hogy újra energikus, életerős legyek! S használd ezt az energiát Te, a Szeretet kiterjesztésére, arra, hogy egész lényem Krisztust, a Szeretetet szolgálja, és áldást hozzon minden cselekedettel, minden kiejtett szóval, és minden lélegzettel!

És ahogy mindig is írtam, minden őszinte ima meghallgatásra talál. Pár napja éjjeli álmomban gyakorlatias útmutatást, lépést is kaptam. Egy plakáton hatalmas betűkkel előttem az állt: TIBETI JÓGA. Sokáig, úgy hogy nem tudtam nem észrevenni, sem elfelejteni, mert rögtön ezután ebből az álomból felébredtem. És bizonyossággal tudtam, hogy ez a Szentlélektől jött. Korábban soha nem hallottam a tibeti jógáról.

Utánanéztem a neten, és a héten el is kezdtem a tibeti jóga napi gyakorlását. Az öröm vele kapcsolatban különösen az, hogy míg korábban mindenféle edzésszerű mozgással kapcsolatban újra meg újra előjött a kétség bennem, hogy ezt nem az ego akarja-e használni világi célok és hiedelmek fenntartására, most egyértelműen és nyilvánvalóan bizonyosan tudom, hogy ez Istentől jött gyakorlati lépés.

És mint látod,  jó ideje nem írtam már blogot se, most mégis itt ömlik belőlem a szó, hogy ezt a gyakorlati lépést megosszam Veled, és ha rezonál a Szívedben valami, akkor lehet, hogy ez Neked is szól.

Ami nagyon tetszik benne, hogy 5(+1) egyszerű gyakorlat fokozatosan emelkedő ismétlésszámával az elején kb napi 5 percet vesz igénybe, és később kb 15 percet fog naponta, a 10. héttől. Nagyon hasonló a megközelítése tehát A csodák tanításához. Fokozatosság, elköteleződés, napi gyakorlás.

Itt a videó az 5(+1) gyakorlathoz, rítushoz:

Jóga közben ugyanúgy tréningezem az elmém, a tudatom is. Emlékeztetve arra magam, hogy valójában a tudatom határait feszegetem. Az elmémet nyújtom. 🙂 Emlékeztetve magam arra, hogy valójában nem tudom, ez mire való, de bízom a Lélek Vezetésében.

Bennem van az egész univerzum, és imám az, hogy a test, ami az elkülönülés szimbólumaként lett megalkotva, egyre inkább kifényesedjen, és csakis a Szeretet eszköze legyen.

Áldás Rád, s kívánom, hogy ha hasonlókon mész keresztül, akkor erőt meríts abból, amiket megosztottam Veled. Légy türelemmel és gyengédséggel önmagad felé, s bízz minden lépésben, mert a tudatos elme képtelen arra, hogy megítélje, mi történik pontosan!

És amikor a felébredés egy újabb szakasza kezdődik el, akkor a gyakorlati lépések is megérkeznek Hozzád. 🙂

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.