Írj nekem! info@kozmaalexandra.hu

Home » Ajánló » Filmajánló – Mielőtt elmegyek

Filmajánló – Mielőtt elmegyek

Elképesztően jó ez a film, tinédzser Idétlen időkig…

És megtalálod az egyik kedvenc dalom is a filmzenék közül ebben az írásban! 🙂

A napok ismétlődnek egy soha véget nem érő időhurokban egészen addig, míg meg nem tanuljuk az időt csak arra használni, hogy a Szeretet jelenléte legyünk, és csakis a Lélek Hangjára hallgassunk.

Megtisztulva minden hamis énképtől, szereptől, és az ezekből fakadó hamis hiedelmektől, gondolatoktól, érzésektől – a tiszta, kiüresedett, alázatos tudaton és nyitott elmén és szíven keresztül mindig meghalljuk, megérezzük azt, hogy milyen formában tudunk Isten szolgálója lenni. Azaz csakis a Szeretetet tanítani a polaritás konfliktusokra, álláspontokra alapuló világában. Megtalálni azt a helyet Önmagunkban, ami meghaladja a dualitást, a szemben álló nézőpontokat.

A megbocsátás szemüvegét felvéve felismerjük, hogy mindig önmagunkkal találkozunk, és nincs olyan, amivel találkozhatunk, amit ne tettünk volna meg mi magunk is az időhurok valamely pontjában. Mégis, Az Aki vagyunk változatlan és érintetlen maradt. Olyan, amilyennek Isten megteremtett, a választás hatalmával. Felismerve, hogy mindannyian többdimenziós, erőteljes spirituális lények vagyunk, csak valaki éppen a korlátokat, más pedig a Szeretet ösvényeit vizsgálja, fedezi fel.

Az idő nem az, aminek a korlátolt, logikus, lineáris elme elképzeli. A leckék addig ismétlődnek, míg meg nem tanuljuk a Szeretetet tanítani minden pillanatban. Ám az, hogy ez miképpen néz ki a forma szintjén, az leggyakrabban nem az, amit megtanultunk a szeretetről a téridő keretei között, miközben halandó személynek hisszük magunkat. A Szeretet nem egyenlő a kötődéssel.

Most úgy tapasztalom, hogy a Szeretet azt jelenti, hogy megtanulom meglátni önmagamat minden formában, ami elhalad előttem, megjelenik bennem, mintha tükörbe néznék. Nem téve különbséget semmilyen forma között.

Hogyan is válhatna zavartalanná a békém, ha az a formák világától, a körülményektől függ? Ahogy felismerem örök, ártatlan Lényemet, úgy tudok magamhoz ölelni mindenkit, minden tevékenységet, minden dolgot – kötődés nélkül, az elkerülés, ragaszkodás, kontroll, megismétlés vágya nélkül. Ha eltűnik, az is rendben van, de örömmel köszöntöm azt, ami visszatér hozzám. Csak akkor jelennek meg a zaklatottság különböző formái (szomorúság, nyugtalanság, düh, ítélkezés, stb), ha valamit még önmagamnak nem bocsátottam meg. Csak akkor ítélkezek valaki felett, ha ő valami olyasmit képvisel számomra, vagy olyasvalamire emlékeztet, ami még félreértés tárgya bennem, mert valamiképpen nem látom azt a helyzetet minden aspektusából, és nem engedődött el valamilyen téves azonosulás. Krisztus/Önvaló számára minden elfogadható, mert ebből a nézőpontból látom, hogy semmi sincs hatással Lényem Igazságára. Hogyan lenne akkor indokolt a neheztelés bármilyen formája egy testvérem vagy önmagam irányába? A zaklatottság legkisebb formája sem ér annyit, hogy az igazunkhoz ragaszkodjunk, mert karnyújtásnyira tartja tőlünk a Békét.

Amire A csodák tanítása és A Szív Útja is megtanított:

Mindig kérem ilyenkor Istent, hogy segítsen a helyzetet másképpen látni, a Szeretet nézőpontján keresztül.
Ez a film pedig egy olyan formában teszi lehetővé a megbocsátást már pusztán a film nézése közben, ami mélyen megérinthet valamit Benned is, mint bennem!

Facebook Comments

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöljük.